Lékó optimista

A mexikóvárosi világbajnokságra négyen „hivatalból” jutottak el: a 2005-ös San Luis-i vb második, harmadik és negyedik helyezettje, azaz Pjotr Szvidler, Viswanathan Anand és Alekszandr Morozevics, illetve Vlagyimir Kramnyik. A 2005-ben aranyérmes Veszelin Topalov különös körülmények révén nem versenyez a közép-amerikai országban. Ő és a Hivatásos Sakkszövetség (PCA) regnáló világbajnoka, Kramnyik címegyesítő párharcot vívott tavaly, amely előtt lefektették: aki veszít, az nem vehet részt a következő vb-n. Kramnyik győzelmével kiérdemelte az indulást, és az így teljessé váló kvartetthez csatlakozott az idei elisztai világbajnok-jelölti páros meccsek négy továbbjutója: Lékó Péter, Levon Aronjan, Borisz Gelfand és Alekszandr Griscsuk. A világ legnagyobb – és legszennyezettebb levegőjű – metropolisában a nyolc matador oda-vissza alapon körmérkőzést vív egymással. A szupertorna Élő-átlaga 2752 pont, ami FIDEXXI-es kategóriának felel meg, és a modernkori sakkhistória (holtversenyben) harmadik legerősebb versenye, az első helyen a 2756-os átlagértékszámú 1996os Las Palmas-i viadal áll, amelyet Garri Kaszparov nyert meg. A roppant megerőltetőnek ígérkező sorozatra Lékó Péter – aki 2004-ben, a svájci Brissagóban egyszer már kihívhatta Kramnyikot a vb-elsőségért – a tarcali Gróf Degenfeld Kastélyszállóban tréningezett, úgyszólván paradicsomi körülmények között. „A világranglistát vezető Anand és a világbajnok Kramnyik egy lépéssel a mezőny előtt jár, de magamnak is adok esélyt a győzelemre. Úgy érzem, ennél jobban már nem készülhettem volna fel” – adott prognózist a 28 éves magyar klasszis. Bizakodásában sokan osztozunk.

A fentebb felsorolt tények mellett a bevezetőben tapasztalható óvatosság teljesen érthető, és okaként említsünk rögvest kettőt. Először is: ha nem a címvédő Vlagyimir Kramnyik nyeri meg a viadalt, akkor az orosz klasszisnak joga van visszavágót játszani a győztessel. Ha viszont ő nyer, még ki kell állnia a bolgár Veszelin Topalovval egy afféle rájátszásra…

Ami pedig a bevezetőben használt „hozzávetőleg” jelzőt illeti… A sakktörténelemben csak 1886 és 1993 között volt minden világos és egyértelmű. Ebben a 107 évben 13 világbajnokot tartott számon a históriáskönyv. Tizennégy évvel ezelőtt azonban az orosz Kaszparov és a brit Nigel Short kilépett a Nemzetközi Sakkszövetségből (FIDE), amelynek Fülöp-szigeteki elnökét, Florencio Campomanest korrupt bűnözőnek nevezte a két szupernagymester, és megalakították a Hivatásos Sakkszövetséget. Kettejük döntőjét Kaszparov nyerte meg, s 2000-ig őrizte PCA-világbajnoki címét, amelyet hét éve az orosz Vlagyimir Kramnyik hódított el tőle. A „másik ágon” – a FIDE égisze alatt – így következtek 1993 óta az úgynevezett világbajnokok (úgynevezett, hiszen a világ sokáig Kaszparovot ismerte el „királynak”): Karpov, Alekszandr Halifman, Anand, Ruszlan Ponomarjov, Rusztam Kaszimdzsanov, Topalov.

Végül 2006-ban létrejött a címegyesítés, s ettől kezdve Kramnyik a megkérdőjelezhetetlen világbajnok. A mexikóvárosi torna végeztével tehát „hozzávetőleg” a 15. nagymester léphet a sakkvilág trónjára – és az egyik esélyes Lékó Péter.