Vadásznak a Fradira?

Eszébe jutott már: lehet, hogy ebben a bajnoki évben sem jut fel a Fradi az NB I-be?Eszébe jutott már: lehet, hogy ebben a bajnoki évben sem jut fel a Fradi az NB I-be?

Miért jutott volna eszembe ilyesmi? – riposztozott Csank János. – Azért, mert szombaton kikaptunk? Én soha senkinek nem ígértem meg, hogy a Fradi az irányításommal majd rajt-cél győzelmet arat, hogy végig vezetni fogja a tabellát és diadalmenet közepette kerül viszsza az első osztályba. Egyébként is, a bajnokságban három vagy éppen öt vereség és mondjuk hat döntetlen bekalkulálható. Az aranyéremhez mintegy hetvenöt százalékos teljesítményre van szükség.

Ettől még, gondolom, hatalmas csalódásként élte meg a szombati vereséget.

Biztos voltam benne, hogy legyőzzük a Szolnokot. Egyrészt ismerem a csapatom erejét, másrészt a szombati ellenfelünkről nem kaptam különösebben rémisztő híreket. Aki látta, egyszer sem mondta nekem, hogy ez valamilyen verhetetlen csodacsapat. Mégis kikaptunk, bár ha valamivel jobb bíró vezeti a találkozót, minimum a döntetlent megszerezhettük volna. Mert ez amolyan ikszes meccs volt.

A játékvezető miatt vesztett a Ferencváros?!

Ezt én nem mondtam. De azért ne hagyjon figyelmen kívül néhány apróságot: a bíró nem adott meg nekünk egy szabályos gólt, hiszen a szolnoki játékos egyértelműen a gólvonalon túlról rúgta ki a labdát, a szolnokiak egyik találatát pedig leshelyzet előzte meg, ugyanakkor nekünk nem ítélt meg egy büntetőt – folytassam?

Csank János ritkán foglalkozott eddig a bírókkal…

Hangsúlyozom, nem akarom a nyakába varrni a kudarcunkat, de azt mindenkinek látnia kell, hogy a Fradinak az Üllői úton futballozni már nem előny, hanem szinte hátrány.

Tehát azt mondja, hogy korábban „tolták” a Fradit a saját pályáján, most pedig már „húzzák”?

Sokszor ültem az Üllői úti stadionban a vendégcsapat kispadján, a lelátón akkoriban rendszeresen több mint tízezren szorongtak, s bizony a játékvezetők szinte minden kétes szituációban, tizenegyesnél, lesgyanús helyzetnél a Fradi javára döntöttek. Az sem véletlen, hogy annak idején a jobbhátvéd Novák Dezső szezononként rendszerint tíz gól körül termelt, annyi büntetőt fújtak be a zöld-fehéreknek. Ez már elmúlt. Most az a helyzet, hogy jön ide egy fiatal bíró, aki meg akarja mutatni a világnak, hogy ő milyen karakán ember, és még véletlenül sem a Fradi javára dönt.

Halkan jegyezzük meg: a bírótól függetlenül a Ferencvárosnak le kell győznie hazai pályán a Szolnokot…

Valamit tisztázzunk! Tévhit, hogy a Keleti csoportban laza meccsekkel telnek el a hétvégék. Lehet, hogy itt nincsenek nagynevű klubok, gazdag mecénást maguk mögött tudó, a feljutásra aspiráló csapatok, de senki sem akar kiesni, ezért szinte minden találkozón meg kell szenvedni a győzelemért. Főleg nekünk. A Fradi ellen minden gárda az évad meccsét játssza. Senkit sem akarok megbántani, de olykor borzalmas pályákon kell futballoznunk, lehetetlen körülmények között, ami aligha méltó a magyar futball hagyományaihoz. Nem véletlenül hangoztatták sokan, amivel magam is egyetértek, hogy elég lenne az egycsoportos másodosztály, ahol megyeszékhelyek és nagy múltú csapatok rivalizálhatnának.

No, onnan aztán még nehezebben kerülne fel a Fradi!

Most is sokan szeretnék, hogy ne jusson vissza a Ferencváros az NB I-be! Érzékelem a tendenciát, nem véletlenül szórakoztak velünk a rajt előtt, hogy akkor kerüljünk át a Nyugati csoportba. Szerintem félnek a Fraditól, vannak, akik úgy gondolják, jobb helye lenne az NB II-ben. De nem! Üzenem: a Bundesliga kettőből is feljutnánk!

Ahhoz azért jóval erősebb keretre lenne szükség. Az ön kérésére került a Fradihoz Vincze Ottó, Mátyus János és Horváth Péter: velük erősödtek?

A Ferencváros még mindig válságos időszakát éli. Nem volt pénz az erősítésre, akadt olyan futballista, akit hiába hívtunk, azt mondta, aprópénzért nem futballozik nálunk. Így hát örültünk annak, ha valaki mégiscsak az Üllői utat választotta. Egy héttel a rajt előtt elveszítettük a két szélsőhátvédünket, a külföldre távozó Balog Zoltánt és a megsérült Jeremiás Buzt, ráadásul Jovánczai Zoltánra sem számíthatok jó ideje, Tököli Attila és Laczkó Zsolt távozásával pedig harminc gól „ment el” tőlünk.

És így lett a balhátvéd Mátyus János a legveszélyesebb csatára.

Vannak gondjaink elöl, de Mátyus János olyan futballista, aki minden csapatában előretört és veszélyeztette az ellenfelek kapuját. Természetesen a Szolnok ellen én mondtam neki, hogy menjen előre, és ez a húzás bejött, hiszen gólt fejelt, igaz, a vereségtől ő sem tudta megmenteni a csapatot.

Az nem játszik bele a gyengébb szereplésbe, hogy alaposan csökken a nézőszám, s vannak, akik már nem a lelátón, hanem a székház előtt szurkolnak a csapatnak?

Mi ezzel nem foglalkozunk. Hálásak vagyunk annak a néhány ezer embernek, aki kitart a csapat mellett, de természetesen mindazokért játszunk, akik bár nem jönnek ki a meccseinkre, azért szeretik a Ferencvárost.