Folytatás a 2. oldalról
logikus lenne, ha Dzsudzsák Balázs mögé a debreceni csapattársat, Leandrót tenné.
Ez logikus okfejtés, de léteznek más szempontok is. Annyit elárulok, hogy Vass Ádám és Tóth Balázs közül az egyik biztosan ott lesz a csapatban, és szükség van olyan típusú játékosra is, aki a védekezés mellett a megszerzett labdával képes ügyesen támadást indítani.
Az Internazionaléban futballozó Filkor Attila játszik majd?
Igen, biztosan.
Ha szívére teszi a kezét, mennyi esélyt ad a győzelmünkre?
Ez nem számok kérdése. Mi az építkezés elején tartunk, nem lehet csupán az eredmény az értékelés mércéje a világbajnok ellen, de természetesen a győzelem szándékával megy ki a csapat a pályára. A mi együttesünk még fiatal, taktikailag nem teljesen érett, és a szerkezet, amelyben majd a közeljövőben eredményes lehet, nagyon erős, minőségi ellenfelek ellen még nemigen működik. Ez volt egyébként a görögök és a norvégok ellen elveszített selejtezők legfontosabb tanulsága. Több variációt kell alkalmaznunk az egyes mérkőzéseken belül, és erre már most törekedni fogunk. Ez azt jelenti, hogy védekezésben a négy–öt–egyes felállásra váltunk át.
Azt mondja, erős, minőségi ellenfelek ellen a játékunk még nem működik. Az olasz válogatott ebbe a kategóriába tartozik, tehát akkor mi várható el egyáltalán a magyar csapattól?
Sok minden. Például az, hogy legyen szervezett, legyen összhang az egyes csapatrészek között, taktikailag fegyelmezetten futballozzon, és a játékosok merjenek bátran játszani, elsősorban a széleken egy az egy elleni szituációkat kialakítani, és azokban akaratukat rákényszeríteni az ellenfélre. Ha ez sikerül, lesz esélyünk a meglepetésre, de egyet mindenkinek tudnia kell: évtizedek lemaradását nem hozhatjuk be fél év alatt. Óriási lenne szoros meccset játszani az olaszokkal úgy, hogy a közönség remekül szórakozik, és a végén ünnepli a csapatot. Az ellenfél valóban roppant erős, de a játékosok megmutathatják, mennyi vagányság szorult beléjük, s azt is, hogy lehet rájuk számítani, amikor legény kell a gátra.