Robbanásveszély a paksi csapatnál

Amikor a paksiak szerződtették Tököli Attilát, mindenki felkapta a fejét. Egyrészt a fradisták, akik sajnálattal vették tudomásul, hogy csapatuk egyik legjobbja távozik. Aztán a Vasasszurkolók is, hiszen az angyalföldi klub heteken át ostromolta a korábbi válogatott támadót, és hiába ígértek neki havi hatszázezer forintos fizetést, meccsprémiumot, több milliót az aláírásáért, ő inkább a Paksot választotta.

Ekkor vált egyértelművé, hogy Atomváros zöld-fehér szerelésben pompázó kedvencei jelentős szerepet tölthetnek be az első osztályú bajnokságban. Szó sem volt „szerény kiscsapatról”, a megkapaszkodásért, a bentmaradásért küzdő tucategyüttesről – érkezett tudniillik Éger László, a korábbi gólkirály Márkus Tibor és persze Tököli Attila. Ha ezekhez a fiúkhoz hozzávesszük a már korábban is Pakson futballozó Horváth Ferencet, Zováth Jánost, Molnár Zoltánt, Salamon Miklóst, hogy csak néhány nevet említsünk az ismertebbek közül, hát bizony irigylésre méltó keret jött össze a Duna-parti városban.

Igaz, voltak, akik azt mondták, íme, itt van a „Dunaferrretro”. Ebben is volt némi igazság, ám Lengyel Ferenc vezetőedző nem foglalkozott a rosszindulatú megjegyzésekkel, mint ahogy a játékosok sem. Pakson kiadták a jelszót: minél előrébb végezni.

Aztán elkezdődött a rémálom.

Öt meccs – öt vereség.

Azt mondják a paksiak, hogy csak az MTK és a Honvéd futballozta le őket, a másik három riválissal szemben győzelmi esélyük volt, s csak a balszerencsén múlott, hogy nem Paksra került a három pont. Ez ma már senkit sem vigasztal. A hétfői, Vasastól elszenvedett vereséget követően már különböző pletykák keltek napvilágra, volt, aki azt mondta, lemondott Lengyel Ferenc, mások azt állították, már ki is nevezték Gellei Imrét, s azt is hallani lehetett, hogy érkezik Tornyi Barnabás, esetleg Kiss László vagy Simon Antal.

Ehhez képest kedd este hét órakor összeült a válságstáb Pakson. Lengyel Ferenc vezetőedzőt afféle szakmai megbeszélésre hívták, ott volt Süle János szakosztályelnök, Haraszti Zsolt ügyvezető, no meg a csapatra nem keveset áldozó szponzorok képviselői is. A megbeszélés késő éjszakába nyúlt, és Haraszti Zsolt a Nemzeti Sport kérdésére lapzártakor éppen csak annyit mondott: „Fogalmam sincs, mi lesz a tanácskozás vége, s azt sem tudom most megjósolni, hogy marad-e Lengyel Feri, és folytathatja a munkát, avagy új trénerrel dolgozunk tovább...”