Maradjon a kaptafánál!

Voltaképpen nem meglepő, hogy a Real Madrid három gólt szerez saját pályáján – az viszont már szokatlan, hogy Iker Casillas ötször is mélabúsan kotorásszon saját hálójában. A spanyol Szuperkupa visszavágójára a Sevilla 1–0-s előnnyel érkezett, az UEFAkupa-győztes tehát nem érezhette magát páholyban. Csakhogy Frédéric Kanouté és Renato megmutatta: igazán nem nehéz a Real ellen játszani. Sziklaszilárd védelem, sokat mozgó és labdabiztos középpályások, szélvészgyors támadók – a Madridot saját pályáján hagyománya és közönsége a támadásokba hajszolja, így óhatatlanul szellős a védekezése.

„Végig kontroll alatt tartottuk a mérkőzést” – mondta Juande Ramós a találkozó után, és ez teljes mértékben igaz is. Renato első gólja ugyanis azt jelentette, hogy a házigazda fehéreknek háromszor kell a hálóba találniuk, és bár ez utóbb sikerült, a Sevilla közben újabb és újabb tűszúrásokkal szétzilálta a hazaiakat.

„Ahogy megközelítettük őket, azon nyomban újabb gólt szereztek, így mentálisan fokozatosan szétestünk” – kesergett a Bernabéu-stadionban látványos bukással debütáló német edző, Bernd Schuster. Apró gólokkal megzavarni az ellenfelet – régi blaszos közmondás a leghatásosabb taktikáról, és a Sevilla szó szerint vette a tréfás megjegyzést.

Négy játékos is most mutatkozott be a Real közönsége előtt. Royston Drenthe fantasztikus bombagólja (a harminc méterről megeresztett lövés után a labda a lécről a gólvonalra, onnan a lécre, onnan a gólvonal mögé csapódott) mellett több megmozdulással jelezte, jó vétel lehet, Wesley Sneijder gólpassza ellenére nem érzi honfitársát, Ruud van Nistelrooyt, Saviola súlytalan volt, Pepe pedig jóformán egyedül taccsra tette övéit: felesleges kezezése miatt büntetőt rúgott az ellenfél, egy másik találatnál csúnyán lemaradt Frédéric Kanoutéról, és ki is állították – az emberelőnyt gólra is váltotta a Sevilla.

„Rémálom volt számomra ez a meccs, elhihetik, nem ilyen bemutatkozásról álmodtam – mondta Pepe, a brazil-portugál kettős állampolgárságú középső védő. – Nincs mit magyarázni azon, hogy öt gólt kaptunk otthon, senki sem adhat rá elfogadható indokot, én sem keresek. A büntetőnél kegyetlen volt a játékvezető velem szemben, mégis éreztem, nem szabad reklamálnom. Folytatjuk a munkát, és az Atlético elleni bajnoki rajton másik Real Madridot láthatnak majd.”

Érdekes helyzet: három védekező játékos szerezte a Madrid góljait, ami a csapat sokszínűségére utalhatna, mégis inkább azt jelzi, hogy a támadók egyelőre csak keresik magukat (és egymást is – sikertelenül), és a védelem hiába szerez három gólt, ha közben beszed ötöt.

„A Sevilla jobb volt, ezen nincs vita – értékelt a Barcelonából a Realba igazoló Saviola. – Az a lényeg, hogy jobban meg kell értenünk egymást, különben nem alakulhat ki a stílusunk.”

A sok új játékos magyarázat az eredményre: egy világszínvonalú, emellett összeszokott csapat okosan és a lehetőségeit könyörtelenül kihasználva világított rá a mindenki által ismer tényre: ez a Real Madrid még messze van attól a szinttől, amelyet mindenki joggal elvár tőle.

„Már kritizálnak, miért játszatom Raúlt, és miért nem Guti kezdett – csodálkozott a bírálatokon Bernd Schuster. – Ha Raúl nem játszana, az lenne a baj, és ha nem kell a csapatba, miért tartsuk itt? Tudom, mit akarok, és azt is, hogyan kell a célunkat elérnünk, de elismerem, a Sevilla csapatépítésben előttünk jár.”

Bernd Schusternek főhet a feje: miután elődjét, Fabio Capellót a bajnoki cím megszerzése után a nem eléggé látványos játékra hivatkozva tanácsolták el, a német által dirigált csapatnak nem elég nyernie, szemkápráztatóan játszva kell(ene) elérnie diadalait.

A 3–5 nem siker, még kevésbé látványos játékkal elért diadal, ne szépítsük, csúfos vereség, így nem csoda, ha a türelmetlenebb madridisták legszívesebben máris házon kívül látnák a szakembert…