Imádja a repülést

Különleges kihívásnak tartották, hogy a verseny elején és végén át kellett repülni a Lánchíd alatt?Különleges kihívásnak tartották, hogy a verseny elején és végén át kellett repülni a Lánchíd alatt?

Persze! Nagyon észnél kell lenni, amikor az ember ilyen helyen repül, ráadásul négyszáz kilométer per óra körüli tempóval. Körülbelül két méterrel a víztükör fölött haladunk, és a turbulenciák nem igazán kiszámíthatóak. Fontos, hogy a gép egyensúlyban legyen, tökéletes összhangban a pilótákkal.

Az eredmény azt mutatja, a budapesti versenyen ön volt a legkiegyensúlyozottabb, hiszen nyert, s az abszolút legjobb időt a döntőben repülte.

Most tényleg kijött a lépés. Elégedett vagyok az eredménynyel, de főképp azzal, hogy a gép és a motor is nagyon jól bírta a terhelést. Az idény hátralévő részében is tartani kellene ezt a ritmust és formát.

Hogyan látja az összetettbeli győzelemért folyó csata esélyeit?

Nagyon sok minden kell a sikerhez ebben a sportágban, és ha csak egyetlen összetevő hiányzik, már nem jön össze a futamgyőzelem. Én úgy látom, négyünk közül – Kirby (Chambliss – a szerző), Paul (Bonhomme), Péter (Besenyei) és persze én magam – bárki nyerhet. De soha egy pillanatra sem lazíthatunk vagy lassíthatunk, mert kellenek a pontok, nem szabad, hogy bárki is elhúzzon a többiektől.

Ha nagy tétben kellene fogadnia, kire tenné a pénzét?

Csak akkor mernék nagyot kockáztatni, ha nem csak egy nevet mondhatnék. Tudja, van az a fogadási forma, amikor három személyt lehet megadni esetleges győztesként. Ha erre adódna lehetőség, azt mondanám: Paul, Mike és Péter – e három pilóta egyike nyeri meg a versenysorozatot.

Milyen pilótának tartja a magyar Besenyei Pétert?

Fantasztikusnak! Szeretem nézni, ahogy repül, mert mindig tanulok tőle valamit. Az egyetlen gond, hogy a gépe nem túl gyors – higgye el, nem az ő tudásán múlik, hogy nem sikerül több futamot megnyernie. Ha az én gépemmel repülne, vezetné a pontversenyt – ez teljesen biztos.

Ritka, hogy egy sportágban ennyire respektálják egymást az ellenfelek.

Én a mezőny valamennyi tagja előtt megemelem a kalapomat, mert bár voltam a légierő pilótája, és gyulladt ki mögöttem vadászgép, a Red Bull Air Race szerintem a legőrültebb kaland az életemben. Nagyon gyors és fordulatos minden verseny, itt egy perc alatt annyi minden történik az emberrel, hogy elég feldolgoznia. Óriási kihívást jelent a döntő napján négyszer végigrepülni a felfújható kapuk közt kijelölt pályán, és amikor megcsinálod, joggal érezhetsz elégedettséget.