Tököli Attila nem tud uralkodni az idegein

A Paks–Bp. Honvéd mérkőzés 38. percében a hazaiak játékosa, Tököli Attila sárga lapot kapott, majd reklamálásért pirosat, miközben levonult, „beszólt” az edzőjének, Lengyel Ferencnek, majd elindult a nézőtér felé, egy őt pocskondiázó drukker irányába – végül a biztonságiak kísérték az öltözőbe.

Tököli Attila… Megannyi kritikus hangvételű jegyzet főszereplője volt már. Tehetsége, gólérzékenysége vitathatatlan, főszerepet vállalt a Dunaferr 2000-es és a Ferencváros 2004es bajnoki címének megszerzésében (az FTC kupagyőztes is lett a csatár két góljával). Természetesen a tehetségét soha senki sem vitatta, ám állandó reklamálásával, indolens viselkedésével nemegyszer hozta hátrányba csapatát.

De mi történt most?

Az edző nem akar már újabb konfliktust

„Volt egy játékvezetői ítélet, amelyet Attila vitatott, majd miután sárga lapot kapott, tovább reklamált – idézte fel az eseményeket Lengyel Ferenc, a Paks vezetőedzője. – Amikor a kiállítás után jött lefelé, szóltam neki, hogy nyugodjon meg, és menjen az öltözőbe. Erre nekem is mondott valamit. Nem értettem tisztán, valami olyasmit, hogy »maradjak már én is«, vagy valami ilyesmit. Nem tudom pontosan, nem is hallottam, de talán mindegy is.”

Tököli Attila magánszáma nem fejeződött be ezzel, előbb még a tribünre sietett, ahol elégtételt akart venni egy őt pocskondiázó szurkolón, és csak nagy nehezen lehetett lefogni a játékost.

„Erről csak hallomásból értesültem, mert már folytatódott a mérkőzés, és én a meccsre figyeltem – folytatta Lengyel Ferenc. – Elég nagy probléma, ha valaki reklamálásért sárga vagy piros lapot kap, az sem éppen szívderítő, ha valaki a saját edzőjére is megjegyzést tesz, de számomra a legfájdalmasabb a nézővel történt konfliktus. Ilyet senki sem engedhet meg magának, ez sohasem volt divat Pakson, és nem is szeretnénk, hogy rendszeressé váljon.”

Lengyel Ferenc tudhatta volna, mire vállalkozik a Paks azzal, hogy átigazolja Tököli Attilát, annak idején ugyanis klubtársak voltak Dunaújvárosban. A szakember most mégis azt mondja, meglepte a csatár viselkedése.

„Természetesen jól ismerem Attilát, tudom, hajlamos elveszíteni a fejét – mondta Lengyel Ferenc. – Éppen ezért amióta hozzánk került, többször is beszélgettem vele erről. Kértem, hogy lehetőség szerint ne kommentálja a játékvezetői ítéleteket, és bármilyen nehéz, lépjen túl az őt ért sérelmeken. Sőt egy szakember segítségét is igénybe vettük. Tököli Attila már nem egy tizenéves hebrencs fiú, hanem értelmes ember, tapasztalt futballista, aki – és ezt pontosan tudom – megértette, mit várok tőle. Éppen pénteken mondtam neki: három vereséggel rajtoltunk, a rossz eredmények eleve támadási felületet adnak, ne súlyosbítsuk amúgy is nehéz helyzetünket.”

Az ellenfelek kispadjáról is folyton jön a zrikálás

A szakember hozzátette, a lelke mélyén megérti ha egy futballista indulatossá válik.

Mint mondta, Tököli Attilában erős bizonyítási vágy feszül, amióta visszakerült az NB I-be, és mivel tartanak tőle a védők, rengeteget szabálytalankodnak velem szemben.

„Volt olyan meccsünk, amelyen, ha Tököli Attila megkapta a labdát, az ellenfél kispadjáról máris üvöltöttek befelé: állítsd meg, üsd el – idézte fel a közelmúltban történteket a tréner. – A sok rúgást pedig nem könnyű elviselni, főleg ha nem mindegyikért jár szabadrúgás. Ráadásul szurkolóink is sokat várnak tőle, no meg az ellenfél drukkerei is gyorsan kipécézik – mindez együtt sok lehet. Félre ne értsen, nem akarom felmenteni a játékost, sőt bizonyos vagyok abban, hogy súlyos büntetésre számíthat – csak érzékeltetni akartam, hogy néha túl sok irányból támadják. A meccs után az öltözőben mindenkitől bocsánatot kért.”

A csatár szüleit szidták, és ő megvédte őket...

Tököli Attila vasárnap délután nyugodt hangon, higgadtan idézte fel a történteket.

„Kaptam egy sárga lapot az első szabálytalanságomért – mondta a 22-szeres válogatott támadó. – Jogtalannak éreztem, és valóban, ahogy elfordultam, olyat mondtam, amit nem kellett volna, még ha ilyen félmondat nyolcszáz is elhangzik egy meccsen. Erre azonnal piros lapot kaptam. Nem tagadom, elvesztettem a fejem, sajnos még Lengyel Ferencnek is odaszóltam, ami ugyancsak butaság volt, de leginkább az bőszített fel, hogy a nézőtéren az édesanyámat szidták – nem messze onnan, ahol egyébként a szüleim foglaltak helyet. Való igaz, szóváltásba keveredtem az illetővel, és mindenkitől elnézést kérek a viselkedésemért. Egy jogtalan ítélet kihozott a sodromból, és túlreagáltam a helyzetet. Talán a kelleténél is jobban magamra vettem a csapat sikertelenségét, ez is növelhette a feszültséget bennem. Tényleg sajnálom ami történt. Természetesen a jövőben azon leszek, hogy el tudjam viselni az engem ért sérelmeket.”

Maga Tököli Attila is elismerte, hogy viselkedése büntetést érdemel.

A hétfő délutáni edzést követően ülnek össze a klub vezetői, átbeszélik a történteket, és csak ezután dől el, hogyan szankcionálják a futballistát.