Dühösen kiabált az edző

Látszólag nem ide tartozik, de talán mégis: lehangoló látvány a futball még megmaradt rajongóinak a Ferihegyre vezető út melletti látkép. Ott, ahol egykor a BKV-nak két pályája volt (a kispesti metróvégállomásnál), ma gyepnek, kapunak, oldalvonalnak immár nyoma sincs: letarolt puszta, ahol majd csillogó-villogó lakópark épül.

Nem az első – sőt az utóbbi évben csupán a fővárosban csaknem száz pálya tűnt el, épült be –, és sajnos nem is az utolsó terület ez, ahol a futball örökre megszűnik. A politika, a társadalom enyhén szólva nincs a futball mellett, amely persze önmagában is megannyi gonddal küszködik – mi mégis várjuk a sikert, az eredményt.

Milyen alapon?

Talán azért, mert az itthon tudatos utánpótlás-neveléséről ismert, korszerű módszerekkel nevelt fiataljaira építő, hazánkban kirakatcsapatnak kikiáltott MTK egy ismeretlen örmény együttes ellen lépett pályára.

„Örmény? – horkant fel Garami József, a kék-fehérek szakmai igazgatója Ukrajnában, a szimferopoli reptéren, ahol az MTK különgépe üzemanyagért szállt le. – Sok örmény futballista nem volt ebben a csapatban. Nem azt mondom, hogy világhírű brazilok játszottak a MIKA színeiben, mégis… Kinevethet, de a futball fejlődését magam az örmény tapasztalataimon is le tudom mérni. Tíz éve a mostani ellenfelünknél erősebb csapattal, a bajnok Pjunikkal játszottunk itt. Nyertünk kettő nullra, ötszáz néző előtt. Három éve a Honvéd játszott a MIKA ellen, egy légiósa sem volt az együttesnek, most brazilok, szerbek, oroszok játszottak benne. Nyolcezer ember előtt igazi népünnepély volt a meccs, tomboltak a drukkerek. Már itt is rengeteget változtak a körülmények. Aki futballt akar csinálni, invesztál, amennyire a lehetősége engedi. Hozzáteszem, a MIKA két brazil szélőshátvédjét sokan elfogadnák, nagyon jó futballisták, nem nagyon tudtunk ellenük játszani, ezt el kell ismernem.”

Sokan úgy gondolhatják, a tapasztalatlanság okozhatta az MTK vesztét, hiszen mindöszsze két rutinosnak mondható futballista szerepelt: a kapuban a 37 éves, 25-szörös válogatott, a nemzeti csapatban jelenleg is kezdő Végh Zoltán, továbbá a montenegrói Mladen Lambulics. És éppen e két futballista játszott főszerepet a kiesésben: a védő az első, Megyeri úti összecsapás 93. percében a lécre lőtte a tizenegyest, míg a visszavágón Végh Zoltán kiejtette a labdát, és ezzel a góllal nyert és lépett tovább az FC MIKA. Volt, aki ezt úgy fogalmazta meg: a fiatalok nagyjából hozták, amit tudnak, a két „öreg” bizonyult gyereknek… Való igaz: az MTK tulajdonképpen magát ejtette ki.

„Többek között azért sajnálom a kiesésünket, mert a srácoknak jó lett volna hasonló hangulatban játszani – mondtaGarami József. – Félre ne értsen,

nem akarom felmenteni a csapatomat, a szünetben nagyon ledorongoltam őket, igencsak megemeltem a hangom, pedig ez nem jellemző rám. Általában nyugodt, önmagát fegyelmező embernek ismernek, talán nem véletlenül, de néha én is robbanok. Nehezen emésztem meg ezt a kiesést, még ha tudom, ezért sokak céltáblája lehetek: a jelenlegi MTK-tól sokkal többet nem lehetett elvárni.”

Ezen a ponton megakadtunk: a kék-fehérek kezében volt a továbbjutás lehetősége, és jókora egyéni hibák okozták a vesztét. A továbbjutást, bármilyen szerény színvonalú is a magyar labdarúgás, igenis el lehetett várni a magyar futball kirakatcsapatától.

„A két meccs alapján elmondható, a helyzetkihasználásunk okozta a kudarcot – sóhajtott aszakember. – Nekünk volt nyolctíz lehetőségünk, a MIKA-nak kettő-három. Gyűlölök magyarázkodni, negyven éve vagyok edző, jól tudom, hogy aki vesztes, az vesztes, bármit mondjon is. Ellenfelünk a visszavágón nem dolgozott ki valódi gólhelyzetet, mi ajándékoztunk neki egy kihagyhatatlan lehetőséget. Jól védekeztünk, az volt a terv, hogy a fegyelmezett hátsó alakzat előtt, a térfelünk közepén megszerzett labdákkal kontrákat vezetve a rendezetlen hazai védelem ellen alakítunk ki helyzeteket. A kapott gól után a hazaiak visszaálltak, támadtunk, volt több helyzetünk, de kihagytuk őket. Nekünk is fáj a kiesés, nem csupán a szurkolóinknak. De látni kell, több játékos elment, és a csapatépítés nem úgy megy, hogy igazolunk a helyükre, és máris minden úgy zajlik tovább, mint eddig.”

Ez a kiesés azt példázza, mint ahogy az Elfsborg debreceni sikere is: ami itthon elég a kiemelkedéshez, az – látjuk, tapasztaljuk – Európában menynyit ér…

yzet, a bajnokikon is érhetnek bennünket kellemetlen meglepetések.”