Válassz!

Koman Vladimir kétségkívül roppant tehetséges futballista, nem véletlenül szerepel egyre gyakrabban a Sampdoriában, ha nem törik meg a fejlődése, szép karriert futhat be.

Normális esetben azonban ennyi lenne minden, amit tudnunk kellene egy éppen hogy csak nagykorú játékosról. Normális futballal büszkélkedő országban ugyanis az a normális, hogy a felnőttek játszanak a felnőtt válogatottban, a sihederek az utánpótlásban, és az élet rendje szerint az utóbbiak egyszer kiszorítják az előbbieket, akik aztán hamarosan ki is öregednek, és legendaként folytatják életüket.

Nálunk azonban nincs kiket kiszorítani, ezért most azon izgulunk, hogy az Ungváron született fiatalember vajon az ukrán vagy a magyar válogatottat választaná-e, ha mindkettő kapitánya meghívná, ami amúgy csupán elméleti lehetőség, mert az ukrán, azaz Oleg Blohin még csak a nevét sem hallotta. Naná, neki ott van mondjuk Andrij Sevcsenko, de Várhidi Péternek jószerivel senkije sincs, akit ismernének egész Európában, ezért most egy pelyhedző állú fiatalember tűnik fel úgy a nyilvánosság előtt, mintha rajta múlna a magyar válogatott sikere a következő selejtező sorozatban.

Az tény, hogy óvnunk kell vagy kellene a tehetségeinket, ne mások dicsőségét szaporítsák, ez tiszta sor. Ám ha Koman Vladimirről mégis hallana Oleg Blohin, és a futballistának választania kellene, nem lehetnének illúzióink. A helyében én is a karrieremet nézném: az ukrán válogatottban világ- és Európa-bajnokságon vehetne részt, az egész világ figyelné a játékát, a magyarban pedig szüntelenül azt magyarázhatná, hogy miért szenvedünk állandóan kínos vereségeket, holott a Sampdoriában nagyszerűen megy neki a játék.

Olyan ez, mint a kommunista párt háború utáni választási plakátja volt. Az egyik felében egy dagadt, jól öltözött férfi húsokat töm magába, pezsgőt iszik, mellette egy fizikai munkás izzad munka közben büszke öntudatossággal, a felirat pedig ezt harsogja: válassz!

Épeszű ember mindig felismeri az érdekeit, és úgy dönt.

Ez így normális.