A vád: hálátlanság

Miért zsarolják a játékosokat?Miért zsarolják a játékosokat?

Mellbe vágott, amikor a zsarolás szót olvastam a Nemzeti Sportban! – mondta a klubigazgató. – Állításaival ellentétben lehetővé tettük Balogh Béla számára, hogy külföldre igazoljon. Miután visszalépett ettől, arra kértük, hogy egy évvel hosszabbítsa meg szerződését, hogy a klub ebben az utolsó évében mint szerződtetett játékost értékesíthesse.

Balogh Béla azt mondta: nem fontos a klubnak, és ha el akarják adni, keressenek neki csapatot.

Gondolom, van annyira jó a memóriája védőnknek, hogy emlékezzen rá: fél éve, menedzserei kérésére, a mi engedélyünkkel próbajátékon vett részt az angol második ligás Cardiff Citynél. Meg is egyeztünk a vételárban, megfelelően kereshetett volna, mégsem fogadta el az ajánlatot, mert versenyeznie kellett volna a helyéért. A napokban egy német másodosztályú klub hívását is elutasította.

Még egy évig az önök játékosa: miért ne játszhatna addig az MTK-ban, aztán, ha tud, menjen külföldre.

Ez nem ilyen egyszerű. Számunkra az ő hozzáállása azt példázza, hogy neki nem fontos az a klub, amelyben nevelkedett. Ahol magániskolába járatták, nyelvet tanulhatott, ahol mostak rá, évekig szállodai szintű ellátást biztosítottak neki, ahol külföldi túrákat szerveztek számára, a legjobb szakmai stáb állt a rendelkezésére, ahol amatőr játékos korában lehetőséget kapott a tanulásra a felnőttbajnokságban, szóval ahol a róla és kortársairól való gondoskodás jelentős anyagi erőforrásokat emésztett fel.

Mindeközben Balogh Béla jó teljesítménnyel honorálta a törődést, évek óta küzd az MTK-ért, szóval amit tőle elvártak, azt a pályán meg is tette.

A fentieket még azzal egészíteném ki, hogy nemrég nem kis áldozatokkal azért váltottunk profilt, hogy az első agárdi évfolyam, éppen Balogh Béla korosztálya az MTK-ban játszhasson. Bori Gábor, Kanta József, Balogh Béla, Rodenbücher István és Pollák Zoltán fejlődése érdekében elköszöntünk Komlósi Adámtól, Molnár Zoltántól, Pető Zoltántól, Zavadszky Gábortól, a kispadra került Illés Béla, aki még egyeduralkodó volt, de mi már akkor a fiatalok érdekeit, játéklehetőségét tartottuk fontosabbnak. Ezt még a Béla is elfogadta. Ők reprezentálták az MTK által kijelölt utat. Nem kiérdemelték, kiharcolták helyüket az élvonalban, hanem az általunk megálmodott modell alapján úgymond „be lettek téve” az NB I-be.

No de a játékosok meghálálták a bizalmat, nemzetközi kupában indulhat az MTK! Sokak szerint a profi futball érzelmek nélküli üzlet.

Gondolom, ha valakire évi hárommillió forintot rákölt egy klub agárdi neveltetéséért, és mondjuk egy Illés Bélát félreállítanak a kedvéért, azzal szemben nem lehet közömbös vagy érzéketlen egy játékos. Nézze meg: valamennyi játékos megértette, elfogadta ezt, rajta kívül mindenki aláírt. De tudja mit? Nézzük az ön által emlegetett üzletet. Manapság egy profi futballklub négy forrásból számíthat bevételre: a jegyeladásból, az ajándéktárgyak, mezek forgalmazásából, a televíziós jogdíjakból és játékoseladásból. Az utóbbi kivételével ezekből Magyarországon nem tud egy klub megélni. Sajnos kevés Balogh Béla feliratú mezt tudunk eladni, egészen pontosan semennyit. Egy lehetőségünk marad: kineveljük, és ellenszolgáltatás fejében eladjuk játékosainkat. Ezért érezzük sértőnek, hogy az a játékos, akire évek óta áldozunk, úgy akar elmenni tőlünk, hogy azzal mi járjunk rosszul. Aki évekig Agárdon élt, annak tudnia kell, hogy az ő eladásából származó pénzből lesz jövőre is reggeli meg labda az akadémián, hogy az utána következők is eljuthassanak oda, ahol ő tart. Úgy érezzük, ő használja ki a klubot, és az a célja, hogy kisemmizze nevelőegyesületét.

Ez végül is üzleti tárgyalás, egyezzenek meg – ez mindenütt így működik…

No, ez az. Legutóbb Balogh Béla édesapja közölte velem: aláír a srác, ha havi nettó egymillió forint lesz a fizetése, nettó ötszázezer forint a győzelmi prémium. Mindez összesen kb. havi ötmilliós költséget jelentett volna a klubnak. Ezenkívül azt is kérték Baloghék, hogy ha eladjuk Bélát, az ár harminc százaléka az övék legyen. A teljes bruttó öszszeget figyelembe véve ez az MTK-nak legkevesebb 60, de akár 125 milliós nagyságrendű éves költséget is jelenthet. Ez itthon egyik klubnak sem vállalható kiadás. Ha nálunk piaci alapon működne a labdarúgás, minden játékos kb. 40 ezer forintot keresne. A tárgyalások során Balogh Béla eddigi fizetésén túl eladási árának tíz százalékát vagy 10 millió forintot ajánlottunk fel, mint minden más hasonló helyzetben lévő játékosnak. Ezt kizárólag ő nem fogadta el. Az MTK mindig a korrektségéről volt híres, így ezen tények ismeretében tisztességtelennek érzem a játékos által elmondottakat. A családokkal annak idején megállapodtunk, hogy a végcél a külföldre történő eladás, amellyel ők és a nevelő klub is jól jár. Ezt a szóbeli megállapodást akarja most felrúgni Béla, éppen akkor, amikor válogatott játékossá vált a segítségünkkel.