Nem csupán pénzkérdés

5 OK, AMIÉRT SIKERES VOLT A 2006–2007-ES SZEZON5 OK, AMIÉRT SIKERES VOLT A 2006–2007-ES SZEZON

1. Továbbra is 12 csapat harcolt a pontokért, és az alapszakaszt rájátszás követte, amelynek a felsőházában zömében jó színvonalú, olykor látványos meccseket láthatott a közönség. Megszokottan a Veszprém és a Szeged harcolt az aranyért, és ezúttal (11 év után) a Pick nyerte meg a bajnokságot. A felsőházban és az osztályozó elkerüléséért egyaránt magas hőfokú, nagy iramú találkozókat játszottak az együttesek.

2. A korábbinál lényegesen több pénz áramlott a férfibajnokságba (Budapest Bank Férfiliga), mert a névadó cég és a szövetség megállapodása értelmében a szponzori támogatásból sok jutott a kluboknak (az összeg üzleti titok). Az MKSZ és a csapatok célja, hogy a bank támogatásával megnyíló lehetőségeket még jobban kihasználják.

3. Három gárda (Pick-Szeged, MKB Veszprém, Dunaferr) magasan kiemelkedett a mezőnyből, s egy-kettő (PLER-Airport, Debrecen) nagyon igyekezett hozzájuk felzárkózni. A Szeged bravúros teljesítménnyel végzett az élen, pedig sok gonddal birkózott ebben az évadban. A középmezőnyben a korábbihoz képest csökkent a különbség a csapatok játéktudása között, vagyis az ötödik és a tizedik helyezett öszszecsapásának győztesére már nem lehetett biztosan fogadni.

4. Igazuk lett azoknak, akik szerint egyre keresettebbek és eladhatóbbak (szurkolók, szponzorok, tv, sajtó) az élcsapatok meccsei, vagyis a magas színvonalú férfikézilabda immár nem csupán sport, hanem óriási üzlet is. A magyar szövetség és a liga arra törekedett, hogy kövesse a jól bevált és utánzásra érdemes német, valamint spanyol mintát.

5. A küzdelmek színvonalát kedvezően befolyásolta a sok remek és méltán híres edző (Zdravko Zovko, Imre Vilmos, Zoran Kurtes, Vladan Matics, Nagy Károly, Csík János, Tóth László, Sótonyi László, Füzesi Ferenc) szorgos munkája. Több csapat játéka felgyorsult, gólratörőbb lett, védekezésben pedig a jobbaknál színesedett a taktikai repertoár.

5 OK, AMIÉRT HIÁNYÉRZETÜNK VAN

1. Az alapszakaszban nem oldódott meg az a korábbi gond, hogy sok előre lefutott mérkőzést játszottak a csapatok, s ezek a találkozók – érthetően – csak kevés sportbarátot vonzottak. A szinte tét nélküli, olykor kiábrándítóan rossz meccsekkel nem csináltak jó reklámot a kézilabdának az együttesek. A középmezőny gárdáinak semmiről sem döntő találkozói a rájátszásban sem csábították a szurkolókat.

2. Sok pénzt osztottak ki a csapatoknak abból a támogatásból, amelyet a Budapest Bank, a bajnokság névadója fektetett be a férfiak küzdelmeibe. Csakhogy az elosztással nem lehettek maradéktalanul elégedettek az élklubok, amelyek szerint ők több pénzt érdemelnének, hiszen többet tesznek le az asztalra, magasabb színvonalon szórakoztatják a közönséget. A „kicsik” persze ágálnak az elosztás szigorítása ellen.

3. Bármennyire is igyekeztek a középcsapatok, nem tudtak annyi pénzt összeszedni, hogy szakmai fejlesztésbe, vagyis kiemelkedő tudású játékosok vásárlásába fogjanak. Így viszont nem tudnak versenyezni az érmesekkel. A Veszprém a leggazdagabb hazai klub, a fináléban azonban a sztárjai nem tudták legyőzni a szintén sok szponzorra számító Szegedet. Ha a gazdasági erősödés elmarad, az utánpótlás-nevelés összeomolhat, s ez a férfiszakág hirtelen hanyatlását okozhatja.

4. Továbbra is kiszolgáltatottak a klubok (és a szövetség, vagyis a válogatott is) a televízióknak, holott a megnyerni kívánt szponzorok első kérdése: menynyit szerepel a gárda a tévében? Ehhez képest a bajnoki mecscsekre nincsenek biztosan lekötött műsoridők, egy fillért sem kapnak a csapatok a közvetítésért. A klubok azt állítják: tarthatatlan a tévék monopolhelyzete.

5. Az élcsapatokat sújtó sérülések és az edzőválságok olykor megrendítő erejűek voltak. Ezt az aranycsatára készülő Szeged és Veszprém egyaránt megsínylette. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szakág fejlődéséhez sokkal több kiemelkedő tudású játékos kellene. Nemhogy 12 (az idén ősztől 16), de talán még nyolc csapatra való első osztályú kézilabdázó sincs a bajnokságban.