Az MLSZ elnöksége csütörtökön úgy döntött, szakmai csapat felügyeli Várhidi Péter munkáját, Bicskei Bertalan, Dunai Antal és Mészöly Kálmán ad majd tanácsokat a szövetségi kapitánynak. Bicskei Bertalan pénteki lapszámunkban a maga szerepét a technikás játékon alapuló labdarúgás fejlesztésében látta, Mészöly Kálmán és Dunai Antal pedig elsősorban – már a mecscsek előtt – őszinte véleményt ígért Várhidi Péternek.
Volt ez már ennél durvább is. Miután Bukovi Márton lemondott, 1957. szeptember 15-én úgy lépett pályára a magyar válogatott Bulgária ellen, hogy nem volt szövetségi kapitánya. Az MLSZ akkori vezetői egy triumvirátust neveztek ki a csapat élére, ezt válogató bizottságnak nevezték, melyet Baróti Lajos, Lakat Károly és Sós Károly alkotott. Szokták mondani, a teve olyan ló, amelyet egy bizottság alkotott, ám ezúttal a módszer bevált, mert a válogatott abból a négy mérkőzésből, amelyen a trió irányította, hármat megnyert, egyet elveszített, előbbieket a már említett bolgárok, a franciák és a norvégok ellen, az egyetlen vereséget pedig a Szovjetuniótól szenvedte el a Népstadionban.
Fontos hangsúlyozni, hogy a neveket alfabetikus sorrendben írtuk és írta a korabeli sajtó is, így is éreztetve, hogy ők hárman egyenlőek, az más kérdés, hogy állítólag mindhárman egyenlők között az elsőnek vallották magukat, mindenesetre az év végére, amikor a magyar csapat december 22-én Németországban játszott, Baróti Lajos már egyedül ült a kispadon, és szövetségi kapitánynak hívták.
Később éppen a mostani tanácsadó, Mészöly Kálmán kapott tanácsadó testületet. Fiatalon, 39 évesen lett kapitány, és az akkori MLSZ-elnök, Szepesi György úgy gondolta, olyan szakemberek, mint például Baróti Lajos, Illovszky Rudolf, Lakat Károly, Keszthelyi Mihály vagy Kovács Ferenc nagy segítségére lehetnek.
„Tényleg rengeteg hasznos tanáccsal láttak el, de azt Szepesi György is mindig kiemelte, hogy a döntés felelőssége az enyém –
emlékszik vissza a nyolcvanas évek elejére Mészöly Kálmán. –
Ugyanez igaz a mostani helyzetre is, egyikünk sem pályázik Várhidi Péter posztjára és felelősségére. Én az utóbbi években is mindig ott voltam a válogatott közelében, de eddig senki sem kérdezte meg, mit gondolok a keretről, a játékosokról vagy a taktikáról. Nem tudálékos öregúr szeretnék lenni, de nem is utólag akarok okoskodni, és ha a kapitány megkérdez, szívesebben mondom el a meccsek előtt a véleményemet.” Vélhetően eddig is elmondta Mészöly Kálmán, ám az meglehetősen furcsa helyzet, hogy az MLSZ verdiktje miatt most már kötelező őt meghallgatnia Várhidi Péternek. Dunai Antal a mai magyar trendet ismerve kissé meglepő tanácsot adna a keret kialakításakor is: szerinte jó ötlet a fiatalítás, de a válogatottságot illene nem ajándékba kapni, hanem kiérdemelni. Ő például már magyar bajnok, európai ezüstcipős, többszörös gólkirály és olimpiai aranyérmes volt, amikor debütálhatott a nemzeti csapatban, és szerinte előbb valamit produkálni kellene a megtiszteltetéshez. „Külföldön és itthon is szereztem játékosként és edzőként annyi tapasztalatot, hogy talán segíthetek a kapitánynak, de csak akkor, ha igényt tart rá – mondja. – Ha kételyei vannak, megosztom vele a gondolataimat, de az utolsó szót neki kell kimondania. Nem sértődöm meg, ha nem fogadja meg a tanácsomat, szerintem tudunk majd együtt dolgozni, és érezni fogja, hogy kizárólag a segítő szándék vezérel. A cél pedig szerintem az, hogy gondolni kell a jövőre, ám már most muszáj olyan játékra törekednünk, amellyel jó eredményeket remélhetünk.” Várhidi Péter elképzeléseit ismerve biztosan izgalmas percek résztvevője lesz, amikor ebben a nevetséges, a szövetség által kikényszerített helyzetben leül beszélgetni tanácsadóival…