Valami véget ért…

A dinasztia szónak Ameriká ban fogalmazták át először a sportbeli jelentését. Miután az ötvenes-hatvanas években a Boston Celtics kosárlabdacsapata egymás után nyerte meg a bajnoki címeket az NBA-ben – előfordult, hogy zsinórban nyolcszor is –, a csapatra aggatták a „dinasztia” titulust. Magyarországon a Statisztika női asztalitenisz-csapata „alapította” a legtovább uralkodó dinasztiát (már egy-egy királyi család rövidebb pályafutásával is felér), 39 éven át volt bajnok.

Bizony, nagyon nehéz meghatározni, hogy mi vezethet egy sorozat megszakadásához. Nincs egyetlen konkrét ok, minden eset más és más. Sok összetevője van a sikernek és a balsikernek is. Hiszen ha, mondjuk, a Statisztika női asztalitenisz-csapatának a játékosai az idei bajnokságban csupán egyetlen meccsel többet nyernek, már nem beszélhetünk trónfosztásról. Nem nyertek, így a Postás megtörte a nagy sorozatot.

De ugyanez igaz a férfi kézilabdadöntő első, veszprémi meccsére: ha a hazaiak csak eggyel több hetest lőnek be, ki tudja, mi a csata vége…

Magyarázhatóak az okok azzal, hogy a „sorozatnyerők” játékosai esetleg jóllakottá válnak, de ez sem mindig perdöntő, mert az igazi sportoló mindig minden meccsen nyerni akar, és tud is – bizonyította elégszer, hiszen nyert már bajnoki címet nem egyet. Abban azért valószínűleg lehet valami, hogy az edzéseken a sokszoros nyertes esetleg nem tud már minden pillanatban úgy megszakadni, mint amíg nem volt aranya. Ez pedig „visszaköszön” a sorsdöntő pillanatokban.

Mert a túlsó térfélen ugrásra kész az ellenfél, aki szintén nyerni akar.

Ez a sport lényege. Csak egy győztest avatnak. A sorozatok pedig megszakadnak.

Hogy aztán újabbak épüljenek.