Soha rosszabb idényt!

5 OK, AMIÉRT SIKERES VOLT A 2006–2007-ES SZEZON5 OK, AMIÉRT SIKERES VOLT A 2006–2007-ES SZEZON

1. Hosszú évek után olyan mezőny állt össze, amelyben az idény közben meggyengült Debrecen és talán a Hódmezővásárhely kivételével bármelyik csapat legyőzhette az ellenfelét. Sokkal több izgalmas mérkőzést láthattak a nézők, mint az előző években. Alig akadt előre lefutottnak tekinthető találkozó.

2. Jó képességű légiósok kerültek Magyarországra, akiknek egy-egy trükkjéért is érdemes volt kimenni a csarnokokba. A meghatározó együttesekben szereplő külföldiek remekül játszottak, vezéregyéniségei voltak klubjaiknak, ugyanakkor tudásukat a csapatérdekek szolgálatába állították.

3. Szórakoztatóak voltak a mérkőzések, a csapatok többségénél a támadófelfogás dominált. Ahogy haladt előre az idény, úgy váltak egyre izgalmasabbá, ezzel együtt színvonalasabbá az összecsapások. A rájátszásban nem volt ritka a négyes, sőt akadt olyan találkozó, amely ötös osztályzatot kapott lapunktól!

4. A korábbi esztendőkkel ellentétben ezúttal szinte nem volt jelentősége a hazai pályának. A csapatok bátran játszva harcoltak a legrettegettebbnek tartott arénákban is, így nyílt, kemény küzdelemre kényszerítették az éppen aktuális házigazdát, amely egyetlen percre sem lazíthatott.

5. A közönség mindenütt vevő volt a bajnokságra, örömmel fogadta, hogy végig izgalmasan alakultak a mérkőzések. Nem volt ritka a háromezres vagy az azt meghaladó nézőszám sem egy-egy találkozón, többnyire telt ház előtt játszottak a felek. A létesítmények szűkös befogadóképessége akadályozta meg, hogy még többen lássák a találkozókat.

5 OK, AMIÉRT HIÁNYÉRZETÜNK VAN

1. Itthon nem a magyarok játszották a főszerepet. A legjobb pontszerzők, lepattanózók, gólpasszadók között és az értékindex alapján készült rangsorban csupán öten – Simon Balázs, Kálmán László, Sitku Ernő, Horváth Zoltán és Mészáros Zalán – kerültek a legjobb tíz közé, s ez részben magyarázat a válogatott eredménytelenségére.

2. Nem segíti a magyarok fejlődési lehetőségeit, hogy egy csapatban egyszerre öt külföldi is a pályán lehet. Az együttesek többségénél három, de inkább négy légiós tartózkodott egy időben a pályán, sőt akadt olyan is, amikor a magyar kosárlabdázók csak a kispadról figyelhették a pályán zajló eseményeket.

3. A kaposvári Hendlein Rolandon és a körmendi Ferencz Csabán kívül nem tűntek fel olyan 21–22 éves tehetségek, akik a jövőben meghatározó szerepet tölthetnének be klubjaikban.

4. Az izgalmak ugyan kárpótolták a szurkolókat a csarnokokban, azért a színvonal az alapszakaszban még nem verdeste az eget, sokat bosszankodtak a nézők egy-egy gyatra megoldást látva. Ennek részben magyarázata lehet, hogy az évad elején gyengélkedő légiósokat szívfájdalom nélkül lecserélték néhány helyen, s akkor újra kellett kezdeni a csapatépítést.

5. Noha okkal mondhatjuk, soha rosszabb bajnokságot, azt azért látni kell, hogy legfeljebb önmagához képest lépett előre a magyar férfikosárlabda: a nemzetközi porondon tapodtat sem jutott előre, s bár a válogatott még pótselejtezőt vívhat, az Eb-szereplésre nincs reális esélye Sztojan Ivkovics együttesének.