A gól is lehet rémálom

Csak neki sikerült a nagy tripázás: 1999-ben megnyerte a bajnokságot, az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját. Nincs más, aki menedzserként ötször ünnepelhetett volna az angol kupadöntő után, és ő az egyetlen, akinek csapata három egymást követő évben bajnoki aranyat vett át. Május derekán kilencedszer végzett az élen a Manchester United, amióta Sir Alex Ferguson irányítja a szakmai munkát.

Nézzük, hogy ez a nagyszerű edző honnan indult el, és hogyan jutott el a nagy sikerekig!

Szakszervezeti bizalmi a támadóposzton

Nagy volt a boldogság a Ferguson családban: a tizenhat éves Alex élete első felnőtt bajnoki mérkőzésére készülhetett. Glasgow Govan nevű negyedében született 1941. legutolsó napján, és ahogy cseperedett és beleszeretett a futballba, protestánsként magától értetődően azonnal a glasgow-i Rangers szurkolója lett. Arról azonban legfeljebb csak álmodhatott, hogy egyszer majd kedvenc klubja színeiben fog játszani, kisebb kerületi csapatokban tanulta a futballt, majd 1958-ban igazolta a Queens’s Park, és hamar meg is kapta a lehetőséget a bemutatkozásra. Győzni akart, ráadásul mindenáron, ez a tulajdonsága már akkor is meghatározta minden tettét és gondolatát. Ha úgy vesszük, a bemutatkozása nem sikerült rosszul, hiszen csatárként ő szerezte csapata gólját, ám a Stranraer 2–1-re győzött, és ezért azóta is rémálomnak nevezi azt a meccset.

Akkoriban még egyáltalán nem volt biztos, hogy a futball határozza majd meg az életét. A Queen’s Park teljesen amatőr csapat volt, ezért Alex az édesapja munkahelyén, a Clyde hajógyárban kitanulta a szerszámkészítő szakmát, és ott dolgozott egészen 1964-ig. Munkásként sem lehetett jelentéktelen egyéniség, legalábbis ezt sejteti a tény, hogy fiatalon, már 18 éves korában szakszervezeti bizalminak választották meg.

Közben persze futballozott. A Queen’s Parkban két évet húzott le, 31 mérkőzésen tizenegyszer talált be az ellenfelek kapujába, ami első ránézésre nem rossz, mégsem tudott gyökeret verni a csapatban.

Hatvanötezer font: nem voltak skótok a skótok

Ezért ment át a St. Johnstoneba, ahol azonban ugyancsak hiába volt rendszeresen eredményes, nem tudott állandó helyet kiharcolni magának. Kérte, engedjék el, ami végül meg is történt, ám Ferguson előtte még egyszer elgondolkodtatta klubja vezetőit arról, hogy érdemes volt-e könnyen lemondani róla. A St. Johnstone egyik csatárkiszemeltje visszavonta a szavát, ezért a Rangers elleni meccsre elővették a már teljesen mellőzött ifjút, mondván: édes mindegy, az ellenfél annyival erősebb, hogy szemernyi esély sincs a legyőzésére. Tévedtek: a St. Johnstone nyert – Alex Ferguson mesterhármasával…

Le is csapott rá a Dunfermline, és Alex Ferguson ekkor, 1964 nyarán vált teljesen professzionista labdarúgóvá. A klub a következő idényben remekül szerepelt a skót bajnokságban és a kupában is. A hajrában Ferguson csapnivalóan játszott az egyik mérkőzésen – éppen a St. Johnstone ellenin! –, ezért a kupadöntőre kikerült a csapatból – a Dunfermline el is bukta a meccset 3–2-re a Celtickel szemben, és végül a bajnokságban második lett.

Három év után aztán teljesült a gyerekkori álom: bejelentkezett érte, és szerződtette a Rangers. A sztárklub 65 ezer fontot szurkolt le érte, korábban még sohasem cserélt gazdát ennyi pénz két skót klub között egy játékosért! Itt két év alatt 41 bajnoki meccsen 25 gól fűződik a nevéhez, ami szintén nem hangzik rosszul, ám maga a búcsú keserű volt. A Rangers 1969-ben elbukta a kupadöntőt, a kapott gólért a többség Fergusont hibáztatta, és a menedzser azon melegében, még a pályán közölte vele, hogy száműzi a juniorok közé. Ez Alexet annyira elkeserítette és felháborította, hogy a nyakában lógó ezüstérmet egyszerűen elhajította.

Az East Stirlingshire-nél kezdődött a nagy karrier

A helyzete tarthatatlanná vált. Októberben hívta a Nottingham Forest, ám Ferguson inkább a Falkirk ajánlatát fogadta el, és itt már aktív labdarúgóként a szakmai stáb tagja lett. Az edzői munka nagyon ízlett neki, annyira, hogy amikor John Prentice lett a csapat menedzsere, és visszaminősítette játékosnak, megsértődött, és kérte, engedjék el, és átszerződött az Ayr Unitedhez, ahol egy év múlva, 1974-ben befejezte a futballt, mert júniusban kinevezték az East Stirlingshire menedzserének…

(Következik: Harminckét évesen a kispadon)