Hétfőn veszi a kalapját?

Kedd délelőtt egy órán keresztül beszélt telefonon Angyal Zoltán szövetségi kapitánnyal. Mire jutottak? Semmire – mondta Fábiánné Rozsnyói Katalin. – Ha a tavalyi világbajnoki szereplés, tanítványaim hét aranyérme sem győzte meg, akkor miben reménykedhetem? Vasárnap délután megbeszéltünk valamit, másnap felhívott, és teljesen mást mondott. Megváltoztatta a véleményét! Ezzel szavahihetetlenné válik, soha senki sem fog neki hinni, akármilyen válogatási elveket dolgoz ki a jövőben. Vajon miért változott meg Angyal Zoltán álláspontja? Utánaérdeklődtem, és sokat gondolkodtam. Valakivel beszélt vasárnap a válogatóverseny után, és az a valaki sugallt neki valamit. Szerintem Csonka Gáborral, Natasa menedzserével tárgyalt. Ő az, aki arra sem vette a fáradságot, hogy amerikai edzőtáborozásunk után felhívjon, pedig többször jeleztem, hogy Natasa munkája nem megfelelő. Milyen menedzser az, akinek aranytojást tojó tyúkja élet-halál harcát vívja, és ő nincs mellette? Ön szerint a kapitány miért akarja mindenképpen reaktiválni a Kovács, Janics párost? Hogy Natasa a csapatba kerüljön! Mert akik ezt kitervelték, egyáltalán nem biztosak benne, hogy Jan i c s két

száz egyesben legyőzi Paksy Tí meát, és kijut az Európa-bajnokságra. Ezért kell neki külső segítség, ezért kell őt hatalmi szóval összeültetni Katival. Mert egy nemzeti hőst nem lehet lenullázni! De én nulláztam le? Nem ő nullázta le magát? Most hagyni kellene, hogy egyedül másszon ki a slamasztikából! Miért kell bolygatni a csapatot? Ez nem a világbajnokság, de nem is az Európa-bajnokság, csak egy Világkupa.

Kovács Katalin mit szól a kapitányi döntéshez?

Ő ezt az egészet nem akarja, és ezt meg is fogja mondani a kapitánynak. De Angyal erőlteti – mert ő is nyomás alatt áll –, hogy Natasa mindenképpen csapatba kerüljön. És ezt lélektelenségnek tartom. Én sohasem erőszakolnék rá Katira olyan párt, akivel nem szeretne összeülni. Azt sem értem, Natasa miért akar Katival együtt indulni. Hiszen megmondta: jól érzi magát Szegeden, nem akar visszatérni. Pedig kérte őt Kati a távozása előtt, hogy jól gondolja meg, mit csinál...

Kovács hogy viseli ezt a hercehurcát?

Kértem, hogy kapcsolja ki a telefonját, és próbálja meg függetleníteni magát a körülményektől. Erre csak a legnagyobb versenyzők képesek.

Kati néni most Budapesten van, a tanítványai pedig Szegeden. Mikor csatlakozik csapatához?

Még meggondolom, hogy egyáltalán csatlakozom-e. Automatára állítottam őket. Máskor is volt már ilyen. Fáj a fejem, magas a vérnyomásom, a kapitánnyal folytatott beszélgetés után száznyolcvan volt. Angyal Zoltán nevét és számát ki is töröltem a telefonomból. Nem akarok tolószékbe kerülni, nem akarok idegeskedni, nem akarok agyvérzést kapni. A férjem azt mondja: ne térjek vissza Szegedre, mert erre az egészre nincs szükségem. Nagy nyomás alatt vagyok. Lehet, hogy lemegyek a versenyre, és jó pofát vágok az egészhez. Az azt fogja jelenteni, hogy úgy döntöttem: vége. Vasárnap véget ér a Világkupa, utána új időszámítás kezdődik, lehet, hogy hétfőn már a lányoknak is új edzőjük lesz.

Továbbra is fenntartja, hogy ha a Kovács, Janics duó elindul a Világkupán, ön abbahagyja az edzősködést?

Igen! Már nincs örömöm ebben az egészben. A tavalyi sikerév után azt hittem, már az idén kialakul az olimpiai csapat, aztán szép lassan eldöcögünk Pekingig. Tudja, hány ember várja, hogy felajánlkozhasson, ha én odébbállok?

Miért alakult így ez az ügy, miértmérgesedtek el ennyire a dolgok?

Natasa jószívű, becsületes ember, kilenc évig edzett nálam. Elhiszi, hogy ismerem?

Elhiszem.

Csak a környezete tehet róla, hogy így elszállt. Sajnálom őt, sajnálom Katit, és sajnálom az álmaimat. Ha egy álom elszáll, később nehéz visszaidézni. Ezerkilencszázkilencvennyolcban szegény édesapja hozta el hozzám. Az első versenye, amelyre én készítettem fel, egy franciaországi ifiverseny volt. Rögtön megverte Paksy Tímeát. Utána a milánói világbajnokságon kvalifikálta magát a sydneyi olimpiára, ahol Kőbán Ritát is megelőzve a negyedik lett. Emlékszem, a dunavarsányi edzőtáborba nem jöhetett be, egy közeli horgásztanyán rendezkedett be, az apja még egy fekvenyomó padot is tákolt neki, én meg minden edzés előtt telefonon jeleztem neki, hogy indulunk. Az idén is rengeteget foglalkoztam vele, de nem volt hajlandó azt csinálni, amit mondtam.

Patthelyzet. Mikor és mitől változhat meg ez az állapot?

A sors majd mindent elrendez. A sydneyi olimpia előtt is hiába mondtam, hogy Kőbán Rita csak négyesben induljon, egyesben ne, mert csak egy számot szabad neki adni. Az én versenyzőm volt, én ismertem. A kapitány döntött, Ritának egyest is kellett mennie, negyedik lett. A négyes pedig második. Angyal azóta hangoztatja: nem akar még egyszer olyan hibát elkövetni, pedig most afelé halad. Ilyen az, amikor az egyesületi érdekek összefonódnak.

Hogy értékeli Janics távozását a kapitányi bejelentés tükrében?

Sejtettem, hogy spekulál valamin… Csodálkoztam, hogy nem ösztönzi a többiek teljesítménye. Egy négyesedzés során folyamatosan billegett a hajójuk, és a fiatalokból álló egység legyőzte a világbajnokokat. Utána hagytam, hogy ők értékeljék először a történteket, aztán mondtam Natasának, hogy ő volt rossz a hajóban, mert folyamatosan billegett. Erre felállt, ordibálni kezdett, közölte, hogy elege van, nem hallgat végig, hanem elmegy.

Mikor lesz végre béke?

Van béke az olajfák alatt? A mai napig sincs! Akkor miért itt, a sportolók között lenne?