Nem rémálom volt, hanem valóság

Ebben talán még a Vasas-játékosok sem hittek. A piros-kékek megtették, ami tőlük tellett – a remélt továbbjutás alapfeltételeként legyőzték az orosz Csehovot –, majd a mérkőzésük lefújása után izgatottan várták az Egerből érkező híreket. Sokáig (a második negyed elejétől) nyeregben érezhették magukat, majd Nyéki Balázs gólja után már elkönyvelhették a kiesést, de ekkor érkezett Alberto Angelini, és félpályás góljával kiütötte az Egert – valamint Jászberényi Gábort.

„Alig aludtam az éjszaka – emlékezett vissza a meccs utáni éjszakára a kapus. – A mérkőzés után leültem az uszoda tetején egy fotelba, csak néztem magam elé, nem tudtam felfogni, mi történt velem. A társak szerencsére nem hibáztattak, ezért is nagyon jó ebben a csapatban játszani, mert nagyszerű az egység a játékosok és a két edző között. Amikor hazamentem, megpróbáltam aludni, de folyamatosan a történtek jártak az agyamban, mintha csak egy rossz álom lenne.”

A 27 éves kapus, miután kikerült a válogatott keretből, még jobban igyekezett megfelelő teljesítményt nyújtani, az elmúlt hetekben a Domino és a Vasas elleni bajnokin egyaránt jól védett, sőt a Recco ellen sem lehetett panasz rá. Ugyan a Honvédtól is kapott egy hasonló gólt, ám ott sikerült talpra állnia, és a hátralevő három negyedben megfelelően teljesítenie.

„Nem akarok, de nem is tudnék mentséget találni a gólra – ismerte el önkritikusan Jászberényi. – Még azt sem mondhatom, hogy nem figyeltem, mert nem álltam meg ünnepelni. Teljesen felesleges azon filozofálni, mi történik, ha a védők eléállnak Angelininek, mert ilyen gólt még egy serdülőkapus sem kaphat. Európa legjobb közönsége előtt legyőzhettük volna a világ legjobb csapatát…”

A felelősségvállalást firtató kérdésre Gerendás György Jászberényihez hasonló véleményen volt, azaz ahogyan a siker, úgy a kudarc is közös. Az edző már a mérkőzés előtt is hangsúlyozta, csoda lett volna, ha a „halálcsoportból” be tudnak kerülni a legjobb nyolc közé.

„Kiesni általában nem jó – mondta ki az örök igazságot Ger e n dás. – De ha már kiesünk, azt mondom, búcsúzzunk így, megőrizve a méltóságunkat. A meccs előtt szlovák légiósunk, Karol Baco úgy fogalmazott, ez lesz az a mérkőzés, amely után vagy koldusok, vagy királyok leszünk. Végül mindkettőt sikerült elérnünk.”

Ilyen helyzetbe pályafutása során talán egyszer kerül az ember, Gerendás György viszont már másodszor. 1987-ben Olasz Kupa-döntőt játszottak a Posillipóval, hat tized másodperc volt hátra, amikor a bíró szabaddobást fújt, ám a csapattárs azt hitte, vége a meccsnek, odaadta a labdát az ellenfélnek, aki az örömében víz alá merülő kapus felett kiegyenlített, majd a hosszabbítás is elveszett.

„Ezek szerint húszévente alakul ki ilyen helyzet, jó lenne már egyszer pozitívan kijönni belőle, de valószínűleg több már nem lesz a pályafutásom során – jegyezte meg kesernyésen a Gerendás György. – Ráadásul tizenhat éves edzői karrierem alatt először esett meg, hogy a játékosaim nem hallgattak rám, hiába kiabáltam, hogy menjenek vissza, legalább ketten álljanak amolyan előszűrőként a kapu elé, nem hallották meg. Ezért azonban nem nevezném őket fegyelmezetlennek, ilyen körülmények között még nem játszottak, nincs ilyen irányú tapasztalatuk. Nem tudom, miként lehet ezen a szituáción túllépni, kedden az Újpestmeccset megelőző délelőtti edzésen belenézek tizennégy szempárba, és akkor talán okosabb leszek.”

A Euroliga negyeddöntőjében két magyar csapat érdekelt. Az utolsó fordulóban biztos csoportelsőként mecscselő Domino, illetve a már említett Vasas. A sorsolást hétfőn tartják, a csoportelsőket (a szerb Partizan Beograd, a horvát Jug Dubrovnik, az olasz Pro Recco és a magyar Domino) húzzák párba a második helyen (az olasz Brescia, a görög Olimpiakosz, a magyar Vasas és az olasz Posillipo) továbbjutókkal.