Nem gépek a játékosok

„Fél három körül. Barceloná ban vagyok” – válaszolt Kásás Tamás hétfő délelőtt, még az Euroliga negyeddöntőjének sorsolását megelőzően SMSben a „Mikor tudunk beszélni?” kérdésre.

Hogyhogy Barcelonában értük utol?

A spanyol Barcelonetával kétkapuzunk.

Meddig maradnak?

Pénteken utazunk vissza Olaszországba.

A negyeddöntő sorsolásáról már biztosan hallott. Mit szól a Bresciához?

A hazai derbiknek mindig nagy jelentőségük van. A bajnokság elején egyszer kikaptunk bresciaiaktól, azóta viszont többször is nyertünk már ellenük.

A két magyar csapatnak – a Dominónak az Olympiakosz, illetve a Vasasnak a Jug Dubrovnik ellen – milyen esélyei lehetnek?

A Vasasnak nehéz dolga lesz, főleg idegenben, ezzel együtt szerintem ötven-ötven százalék, hogy a két csapat a négyes döntőbe kerül. Vendégként a Honvédnak sem lesz könnyű, de egyértelműen jobb, mint az Olympiakosz.

Az Eger elleni meccs előtt többen valamiféle megegyezésről suttogtak, de aki látta az összecsapást, abban fel sem vetődhetett, hogy ne hajtott volna teljes erőbedobással a két együttes.

Mi nem is gondoltunk rá, hogy könnyebben vegyük a mérkőzést, ráadásul aki ismeri edzőnket, Giuseppe Porziót, tudja, nem is tehetnénk. Ő mindig, mindenhol győzni akar. Ha az Egert akartuk volna kedvező helyzetbe hozni, például a mérkőzés legvégén már kapura sem lőjük a labdát.

Volt már hasonló szituációban pályafutása során?

Igen, akkor én szereztem a gólt. Az Újpesttel játszottunk LEN-kupa-döntőt az FTC ellen, és az első hosszabbítás utolsó másodpercében lőttem ilyen gólt, de az még nem döntötte el a mérkőzést.

Az olasz bajnokság egyik csoportját is vezetik, a húsz győzelem mellett csak egy-egy döntetlen és vereség csúfítja az összképet. Ilyen mutatókkal, illetve ezzel a kerettel csak a győzelem lehet a cél?

Egyértelmű. Persze ez nem lesz könnyű, mivel mindenki minket akart megverni, de ha komolyan vesszük a meccseinket, megnyerhetjük a bajnokságot.

Volt rá példa, hogy nem megfelelően álltak hozzá a mérkőzésekhez?

– Előfordult, főleg a gyengébb csapatok ellen nem pörög fel mindenki. Ha csak a gatyákat dobjuk a vízbe, kikaphatunk, de eddig minden ilyen alkalommal összeszedtük magunkat, és győztünk.

Igen érdekes a bajnokság lebonyolítása, kétszer is nyolcas csoportokban küzdenek.

Nem is érdemes róla sokat beszélni, kicsit értelmetlen az egész. Már az elején tudtuk, hogy a Posillipóval csak a döntőben találkozhatunk, persze ha mindketten bejutunk. Túlbonyolították a bajnokságot, szerintem jövőre változni is fog. Nálunk a vébé után a Honvéd és a Vasas is gyengébben játszott, aminek egyik oka a fásultság volt. A Reccónál is jelentkezett ez a probléma?

– Szerencsére a világbajnokság után viszonylag sokat pihentünk. A Vasas ellen még voltak gondok, de az Olasz Kupában már megfelelően álltunk a mérkőzésekhez.

Nehéz volt feldolgozni a világbajnoki ezüstérmet?

– Csalódás volt, de el kell felejteni. Nincs mese, az olimpia előtt valamit ki kell találni a siker érdekében.

Viszont most már nem csak a nagy rivális szerbekkel kell megküzdeni.

– Melbourne-ben mindenki láthatta, a horvátok is nagyon jók, de a spanyolokkal is számolni kell. Ahol az athéni olimpia után fiatalítottak, ott már beértek a játékosok.

Feltűnő volt a horvátok fizikai fölénye, szinte mindegyikük nagyon magas és izmos. Ez a jövő?

– Nem ezen múlik a siker. A spanyoloknak alig van százkilencven centinél magasabb emberük, nem csupán ez számít. Jól kell vízilabdázni.

A márciusi időpont mennyire volt zavaró?

– Egyik csapatnak sem volt megfelelő. Fárasztó volt közvetlenül a bajnoki meccsek után utazni a vébére, majd mintha mi sem történt volna, viszszatérni a klubcsapatokhoz. Nonszensz a versenynaptár összeállítása, mi sem vagyunk gépek.

Nekünk, magyaroknak azért is ígérkezik különlegesnek a pekingi olimpia, mert ekkor játszhat utoljára együtt ez a kimagaslóan sikeres generáció.

– Bizony. Utána bizonyára többen elgondolkoznak a folytatáson. Ezért is akarja majd mindenki a legjobbat kihozni magából, mert ez lehet az utolsó esélye, ez pluszmotivációt jelent majd számunkra.