Hogy miért nem a szigetországban használt mobilján, hanem egy holland számon értük utol a 25 éves Gyepes Gábort, arra rögtön magyarázatot kaptunk. „A Wanderers vezetőivel abban maradtunk, hogy közös megegyezéssel felbontjuk a papíron jövő nyárig érvényes szerződésemet – mondta Gyepes Gábor. – Tudni kell, hogy az elöljárók egyoldalúan nem vethettek volna véget kapcsolatunknak. Ha én nem bólintok rá az egyezségre, még egy évig vígan eléldegélhetnék Angliában. Csakhogy én nem élősködni akarok, hanem futballozni! Amit eddig előírtak számomra az orvosok, azt maradéktalanul elvégeztem, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy visszatérhessek. Úgy gondoltam, kezembe veszem a sorsom, így jutottam el Laurens Ebbenig. Talán odahaza is emlékeznek rá, Henk ten Cate segítőjeként dolgozott az MTK-nál, manapság pedig az Ajax erőnléti trénereként tevékenykedik. Nemrég éppen Wolverhampton közelében járt, találkoztunk, tanulmányozta a leleteimet, megnézte a belső, a külső és az elülső keresztszalagomat, majd megnyugtatóan közölte: lehet rajtuk segíteni. Ezt olyan meggyőzően állította, hogy hétfőn már ki is jöttem Amszterdamba. Szívélyes fogadtatásban volt részem, rögtön tartott egy edzést, kedden meg kettőt, és így megy ez azóta…”
Nem csoda hát, hogy a hogylétét firtató kérdésre a 22-szeres válogatott labdarúgó rávágta: fáradtan. És lesz még fáradtabb is, a szakember programja ugyanis nem sok pihenőt engedélyez. Röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy az egyik foglalkozás követi a másikat, miközben a tempó fokozódik. „Sokat kell majd dolgoznom, ez egyértelmű, de nincs vele semmi baj, amit Laurens Ebben mond, azt megcsinálom, mert amíg nem közlik, hogy menthetetlen a lábam, addig nem adom fel! – tűnt határozottnak a karrierje folytatásában reménykedő hátvéd. – Minden okom megvan rá, hogy higgyek neki, egyrészt csak jót hallottam róla, másrészt Szekeres Tamást láttam is futballozni. Tomi ugyancsak Laurens Ebben páciense volt, és tökéletesen rendbe jött a lába. Különben is, miért kételkednék abban az emberben, akit az Ajaxnál a legnagyobb elismeréssel öveznek? Nyilvánvaló, semmiféle hókuszpókusz nincs a dologban, csak munka, munka és munka, annak pedig előbbutóbb meglesz az eredménye.” Nem elhanyagolható a kérdés: mikor? „Laurens Ebben azzal biztat, hogy augusztusban már focizhatok. A visszatérés persze csak fokozatosan képzelhető el, mondjuk Magyarországon és esetleg a Fradiban… Ha viszont teljesen felépülök, jó lenne ismét Angliában játszani. Ott már ismernek, tudják, hogy egészségesen mire vagyok képes. De ne szaladjunk ennyire előre, előbb szeretném érezni, hogy újra jó a lábam. Addig azonban tekerek agyba-főbe, hol a konditeremben, hol a városban. Mert annyi biciklit talán még Kínában sem látni, mint Amszterdamban, mindenki azzal közlekedik. Már eszembe jutott, hogy ha hoszszabb távon kellene itt berendezkednem, érdemes lenne kölcsönzőt nyitnom…”