Csodás sikerre készülnek

RÁC BENEDEK BALÁZSRÁC BENEDEK BALÁZS
Vágólapra másolva!
2007.04.29. 00:00
Címkék
Sorsdöntő mérkőzés előtt áll az Eger férfi vízilabdacsapata: a hevesiek szombaton az Euroligában az olasz Pro Recco ellen kivívhatják a legjobb nyolc közé jutást, ami a gárda edzője, Gerendás György szerint maga lenne a csoda. Erről is beszélgettünk az 53 éves szakemberrel csapata BVSC elleni bajnoki mérkőzése után.

Igaz a legenda, hogy há romévesen már toronyugróként tündökölt?

Pinokkióval, azaz Ujvári Lászlóval, az Európa-bajnok műugróval együtt ugrottunk, de még nem voltam hároméves sem.

És tényleg kapott utána süteményt az édesapjától? Erre már nem emlékszem, csak arra, hogy jól megkergetett.

Műugró ugyan nem lett önből, de úszóként országos bajnok volt. Vízilabdázóként ismeri mindenki, edzőként pedig összeforrt a neve a BVSC-vel, amelynek uszodájába a keddi bajnokin ellenfélként tért vissza. Milyen érzés volt?

Borzalmas. Viszont van, ami megkönnyíti a dolgomat. Tizenhárom éven keresztül dolgoztam itt, elértünk azért néhány sikert, ám egyszer sem hangzott el semmi pozitívum, senki sem köszönte meg ezeket az éveket. Persze a mai világban ez teljesen normális dolog. Akkor is elszomorító. Ön szerint normális világban élünk?

Nem, sőt már odáig jutottunk el, hogy az abnormalitás a normalitás.

A világ nagy kérdései helyett beszéljünk inkább az Euroligáról. Gondolom, nem én vagyok az első, aki megkérdezi: születhet megbeszélt eredmény a Recco elleni mérkőzésen? Tizenhat éve vagyok edző, és még sohasem bundáztam. Most sem fogok. Ha valaki tizenöt éven át nem csalta meg a feleségét, valószínűleg a tizenhatodik évben sem fogja. De mondhatok példát a saját csapatommal kapcsolatban is. Az idei Euroliga-sorozat selejtezőiben a csoportkörbe jutásért a Posillipóval játszottunk. A Nápolynak most is az az edzője, aki az én időmben volt. Mivel az utolsó meccs előtt ők már továbbjutottak, akár meg is beszélhettük volna az eredményt. Ehhez képest hatalmas csatában nyertünk három góllal, az utolsó három találatot kis túlzással tömegverekedés után szereztük. Most pedig a Recco nyugodtan ikszelhetett volna két hete a Vasas ellen, mindkettőjüknek jó lett volna, mégis éles meccset vívtak, amiben benne volt a vereség veszélye, tehát az is, hogy az utolsó mérkőzésnek még lesz tétje az olaszoknak. Nem akarnak dönteni a két magyar csapat között. Milyen esélyt lát tehát a továbbjutásra?

Jó a helyzetünk, hogy egy ponttal a Vasas előtt vagyunk, azaz nem függünk senkitől. Csak akkor lehet esélyünk, ha igazán jól játszunk. Azt azonban tudni kell, hogy játéktudás alapján a Recco a világ egyik legjobb, költségvetését tekintve pedig leggazdagabb csapata.

Gondolom, nagy sikernek tartaná a legjobb nyolc közé kerülést…

Természetesen. A csoportmeccsek elején senki sem számított rá, hogy továbbjuthatunk, mivel mindhárom riválisunk kerete erősebb a miénknél. Szóval csodával érne fel, ha ott lennénk a nyolc között.

Két fronton küzdenek, a hazai bajnokságban, illetve az Euroligában. Lehet fontossági sorrendet felállítani a kettő között?

Rossz őszi bajnoki teljesítményünkkel sok mindent elrontottunk. Háromszor is rendkívül gyengék voltunk, a Vasas, a Szeged és a Szolnok ellen, míg a Domino elleni meccsen negyven másodperccel a vége előtt még vezettünk egy góllal, ám sikerült ugyanennyivel kikapnunk. De nem szeretnék most mélyebb elemzésbe belemenni, most csak az Euroligára koncentrálunk.

Mi lehetett az oka ennek a rossz ősznek?

A gyengébb szereplésnek sok összetevője van, de az első számú felelős én vagyok, pontosabban a Méhes Jenővel történt afférom miatti eltiltásom.

Nem a saját szerepemet szeretném túlhangsúlyozni, de a csapat megszenvedte, hogy nem az az ember mecscselt velük szombat délután, aki hétfőtől velük dolgozott.

Annak idején többek között azért nevezték ki a válogatott másodedzőjévé, hogy nyugtassa a kapitányt, Horkai Györgyöt. A mostani felállásban az eltiltása alatt önt helyettesítő edzőtársnak, Tóth Kálmánnak is hasonló a szerepe ?

Abszolút. Ám ha a bolondot megbízzák, hogy tegyen rendet a bolondokházában, akkor neki sikerülhet, ám ha az úgymond normális ember felel a rendért, nem biztos, hogy hasonló eredménnyel jár. Horkai Györgynél tudtam, mikor csinál valaki balhét, mivel már végiggondoltam, magam mit tennék az adott helyzetben.

Összetűzései önnek is voltak szép számmal.

Megváltozik-e még valaha?

Ötvenhárom éves vagyok, ahogy öregszem, ez már csak romlani fog. De igyekszem vigyázni, a mostani, BVSC elleni meccsen is éreztem már a reklamálás után, hogy az felesleges volt. Tavaly elhatároztam, hogy nem kapok piros lapot, és ezt egyelőre be is tartottam. Sok év tapasztalata alapján tudom, a bírók is toleránsabbak, ha érzik, nekem van igazam. Amikor reklamálok, meg kell állnom a harmadik mondatnál, és ha még mindig van bennem düh, akkor jöhet a negyedik. Ennyit más kollégák is mondanak, sajnos én sokszor eljutok hat-hét mondatig is.

Amíg a BVSC-nél edzősködött, szinte minden évben új csapatot kellett építene. Egerben nyugodtabban dolgozhat?

Igen, bár itt is fontos az utánpótlás-nevelés, szeretnénk az elkövetkező évben öt-hat ifjú tehetséget beépíteni a csapatba a juniorbajnokságot vezető gárdából. Jelentős különbség van Zugló és Eger között a szurkolók terén is. BVSC-drukker szinte nincs is: Budapesten majd’ mindenki a nagycsapatoknak szurkol, a vidékiek pedig a szülővárosuknak. Egerben érzem a kedves szeretetet, jólesik a lokálpatriotizmus.

Ha már a fiatalokról beszéltünk, a szerbeknél és a horvátoknál szinte nincs is fiatal játékos kétméteres magasság és száz kiló alatt. Ez lenne a jövő vízilabdája?

Manapság már nincs különbség a sportolók között. Korábban a kosaras magas volt, de vékony, a labdarúgóknak a lábuk volt igazán izmos, míg most levetkőzve mind egyformán néznek ki: a mai sport a gladiátorjátékokra hasonlít. Ehhez nekünk, magyaroknak is alkalmazkodnunk kell, ám a jövőben sem ez fog dönteni, hanem a zsenialitás. Zsenik pedig mindig születnek nálunk is, talán többen is, mint máshol.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik