Még nem számolgat

Sokan gratulálnak?

Bizony, és nagyon jólesik, rendkívül boldog vagyok – mondta Hadfi Dániel.

A belgrádi Európa-bajnokság elemzése előtt menjünk vissza két évet az időben, idézzük fel a varsói Világkupát, amelynek bronzmeccsén legyőzte a magyar dzsúdó egyetlen olimpiai bajnokát, Kovács Antalt. Ez volt az áttörés?

Egyértelműen mérföldkő volt pályafutásomban ez a mérkőzés, hiszen példaképem ellen sikerült nyernem. Hiába ismertük egymást, hiába küzdöttünk sokszor edzéseken, akkor a tatamin mindent félretettem, és kizárólag a mérkőzésre koncentráltam. Kétezer-négyben váltottam súlycsoportot, de addigra már Anti kiharcolta az olimpiai részvételt, így kétezer-ötben volt először igazi verseny közöttünk. Úgy szólt az egyezség, aki jobban szerepel a Világkupákon, az dönthet az Európabajnoki és világbajnoki indulásról, és én természetesen a világbajnokságot választottam.

Mi indokolta a súlycsoportváltást, hiszen a kilencven kiló azóta is lyukas, míg százban ott volt Kovács Antal?

Sokáig a felnőttek között is makacsul ragaszkodtam a kisebb súlycsoporthoz, ám idővel elmaradtak az eredmények, és sérülékenyebb lettem. Több orvos megvizsgált, majd kiderült, a kilencvenhét kilómhoz mindössze hétszázaléknyi testzsír párosul, így egyértelművé vált, jobban járok, ha még magamra szedek néhány kiló izmot. Az új súlyba pedig bele kellett erősödnöm, a munka a tavalyi Európa-bajnokságra érett be.

Több versenyző a kontinensviadal előtt és Belgrádban is azt mondta, rendkívül megterhelő volt az edzőtáborban eltöltött hat hét. Ön hogyan viselte?

Nagyon kemény volt a felkészülés. Az utolsó táborban, Tatán már nekem is voltak nehéz pillanataim, ám a kontinensbajnokság előtti két hétben sikerült teljesen felfrissülnöm, regenerálódnom.

Az utóbbi két Európabajnokságon ön volt az egyetlen magyar érmes. Mennyire érezte tehernek, hogy az első két nap kudarcai után mindenki Hadfi Dánieltől és Bor Barnától várta az érmet?

Nem foglalkoztam ezzel, csak arra koncentráltam, hogy minél jobban teljesítsek. Braun Ákos már meg is jegyezte, én vagyok az esernyő a sportág felett. Én azonban jobban örülnék, ha legközelebb nem lenne szükségünk esernyőre, és a többiek is szereznének érmet, érmeket.

Péntek este arról beszélgettünk edzőjével, Toncs Péterrel, hogy nehéz ágra került. Látta a verseny előtt a sorsolást?

Nem. A legérdekesebb az volt, hogy több edzőtáborban megküzdöttem az első fordulóban legyőzött bolgár Blagoj Ivanovval, és ahogyan fáradtam, egyre többször győzött le. Peti csak annyit kért, hogy az utolsó tatai párharcunknál nagyon verjem meg, mert úgy érzi, vele kezdek Belgrádban. Igaza lett.

A mester is alaposan felkészült Belgrádra, megható volt látni a hitet, elszántságot, szeretetet az arcán, amikor önről beszélt. Sőt az izraeli Ariel Zeevi elleni győztes taktikát a szállodában még nekem is elmagyarázta.

Csodálom, hogy nem mutatta be… A versenyek előtt mindig ilyen, az utolsó néhány napon már bármilyen témáról kezd el beszélni vele az ember, rövid időn belül a dzsúdónál köt ki. A szezon elején porcleválás és trombózis volt a térdében, emiatt nem lehetett ott velem a párizsi és hamburgi edzőtáborban, ám amint jobban volt, kibicegett az edzésekre. Már a jelenléte is sokat segített, könnyebben tudtam átlendülni a holtpontokon. Ráadásul ő számomra több mint edző. Rendkívül sokat segít az élet minden területén, a tanulásban és a magánéletben is. Egyszer azt mondta, a siker érdekében, ha úgy tartja kedvem, a hátán is ülhetek.

A döntőben az orosz Ruszlan Gaszimov nehezményezte az ellene megítélt ippont.

Mi történt pontosan?

Tavaly ugyanilyen akciót indítottam, ám belekontrázott, és eldobott. Most ez nem sikerült neki, de olyan volt, mint egy bokszoló: próbált hatni a bírókra, kicsit fényezni, ünnepeltetni magát. Aztán kinézett az edzőjére, akin látszott a vereség, és akkor már kénytelen volt elfogadni az eredményt.

Győzelmével száz pontot szerzett a kvalifikációs versenyben, így kiváló pozícióból várhatja a további viadalokat. Kijelenthetjük, hogy ott lesz Pekingben?

Egyelőre ilyet nem mondanék, de Athénba ki lehetett kerülni ennyi ponttal. Ha szerzek még egy Világkupa-érmet, az már megnyugtató pontszámot adna. Ráadásul ha jól sikerül a szeptemberi világbajnokság, azaz az első ötben végzek, nem is kell számolgatni, elérném nagy célomat. Aztán ha már ott vagyok Kínában, lehet eredményről beszélni. De ahogyan a versenyeken is mindig csak a következő ellenféllel foglalkozom, a sorozatban is csak a következő viadal számít.

Az európaiakon kívül kitől tart, kire kell majd készülni?

Senkitől sem tartok, de a japánokra, a koreaiakra figyelni kell, igaz, már mindegyikőjüket sikerült megvernem.

A TF-en sok sportágba belekóstolt. Melyik a kedvence, esetleg a röplabda?

Több sport nagyon tetszett, persze volt olyan, amelynél azt mondták az edzők, inkább ne próbálkozzam, nehogy bajom essem, vagy baja legyen a szernek. A röplabda az utóbbi időben valóban a kedvencemmé vált. Belgrádban is sokat számított, hogy a Vasasban játszó barátnőm, Dégi Barbara ott volt a nézőtéren. Az első meccsemre nem ért oda, nem is ment még jól a dzsúdó, miután megérkezett, beindultam. Sok magyar volt kint, végig hallottam a biztatást, nagyon jólesett.

Toncs Pétertől mit kapott?

Ezt is elmesélte? Mindig igyekszik kitalálni valami extra ajándékot, amellyel motiválhat. Korábban kaptam mp3-lejátszót, majd iPodot, de most is mutatta Belgrád előtt, hogy milyen pulóvert vett, amely az arany után az enyém lett.

És ha a pekingi olimpiáról is érmet hoz?

m fogadnék ell. Vagy ha igen, akkor az éremért kapott jutalomból vennék neki egy másika