Ahol a kosárlabda vallás

Nem mintha az olvasóra tartozna, de ebben a szezonban másodszor rugaszkodtunk neki az NB I éllovasáról szóló méltató írásnak. Az első alkalommal az Olaj villámgyorsan kikapott Székesfehérvárott, majd Szombathelyen, most meg az Albacomp piszkított bele az addig hibátlan hazai mérlegbe. Mindez azonban nem teszi meg nem történtté a Szolnok messze várakozáson felüli menetelését, melynek köszönhetően a csapat három fordulóval az alapszakasz befejezése előtt egypontos előnnyel vezeti a tabellát.

Pór Péter vezetőedző minden létező minőségben kötődött már az Olaj együtteséhez, csak sikerkovács nem volt még. Most nagyon reméli, hogy az is lesz…

„Hajdanán édesapámmal jártam a szolnoki férficsapat meccseire, aztán magam is elkezdtem kosarazni, irányító voltam, s tizenhat évesen bekerültem az Olaj keretébe. Mindez 1984-ben történt, s mire az együttes bajnokságot nyert, én már a gyerekeket oktattam a sportág alapjaira – idézi fel

kosarasmúltját az NB I éllovasának szakvezetője. – TF-et végzett edzőként a mini korosztály után a serdülők, majd az ifik következtek, előbbi csapattal országos másodikok voltunk, utóbbival bajnokságot nyertünk. A 2003–2004-es idény második felében kértek fel vezetőedzőnek, miután Rezák Lászlóval szerződést bontott a klub.”

Mi tagadás, a mostani diadalmenetnek nem igazán láthattuk előjeleit a közelmúltban.

„Talán csak az a körülmény adhatott okot a bizakodásra, hogy Thomas Kelley, Cziczás László, Andrius Jurkunas és Donatas Sabaliauskas személyében együtt maradt a 2005–2006-os idény csapata, a korábban nálunk szerepelt cseh Pavel Fránát sikerült viszszahoznunk, s végül vérbeli klasszist igazoltunk a bedobó posztjára, Vernard Hollinst. Persze így is csak a legjobb nyolc közé kerülést tűztük ki célul, ez már most megvan, jómagam már az elődöntőbe jutással lennék elégedett…”

Vagy talán még azzal sem, de Pór mestert a józan visszafogottság jellemzi, s nemcsak vágyait, hanem a mérkőzéseken előadott produkcióját illetően is.

„Nem szeretek handabandázni, amit az edzéseken nem sikerült megtanítanom a fiúknak, azt nincs is jogom számon kérni tőlük a meccseken. Ezért nem cirkuszolok, meg aztán a habitusom sem olyan…”

A szombati, Albacomp elleni vereség egypontosra sorvasztotta a csapat előnyét az Atomerőmű előtt, ám mivel a három hátralévő ellenfél verhető, megmaradhat az alapszakasz első helye s az ezzel járó pályaelőny a playoffban.

„Dombóvárról és Sopronból győztesen kell hazatérnünk, s közben idehaza le kell győznünk a Falcót. Ott vagyunk a Magyar Kupa négyes döntőjében is, tehát nem lesz eseménytelen az előttünk álló két hét” – ígéri a szakember, akinek még most is bepárásodik a tekintete, amikor eszébe jut, a közönség hogyan éltette csapatát az Albacomp elleni meccs után.

Azt a csapatot, amely ezzel a kudarccal veszítette el hazai veretlenségét!