A nagy stratéga

A döntő előtt azt mondta: az ezüstérem is szép születésnapi ajándék lenne. Boldog?

Őszintén szólva eléggé zavar, hogy kikaptunk. De nemcsak engem, a többiek is le vannak törve.

Mit rontottak el a fináléban?

Egyszerűen nem játszottunk jól. Az ötjátszmás elődöntő sokat kivett belőlünk, a meccs után nem sok időnk maradt a pihenésre. Nagyon jó csapat a Fakel, olyan válogatott klasszisokkal, mint Roman Jakovlev, Ilja Szaveljev vagy Konsztantyin Usakov. A nyerőember pedig az olasz Matej Cernic, aki a döntőben is káprázatosan játszott, biztos, hogy nélküle nem tartana itt az orosz csapat. Nem véletlenül lett a négyes döntő legértékesebb játékosa és a legjobb szerváló. Mi eleinte rosszul szerváltunk, aztán átálltunk a biztonsági nyitásokra, de azokkal nem mentünk semmire, ezen a szinten nem is lehet. A hazaiak tipikus orosz erőröplabdát játszottak, remekül kihasználták megingásainkat.

Most már csak a bajnokságra kell koncentrálniuk.

Bizony, az Olasz Kupából kiestünk a negyeddöntőben, a CEV-kupának is vége, marad a bajnokság. Az utóbbi jó néhány év legerősebb, legszínvonalasabb, legkiegyensúlyozottabb bajnoksága a mostani, nem túlzás: bármelyik csapat megverheti bármelyiket. Nem vagyunk kirobbanó formában, vannak sérültjeink is, de öt forduló még hátravan az alapszakaszból, nagyon bízom a végső sikerben!

Jól döntött, amikor elfogadta a Piacenza invitálását?

Ezt a szezont arra szántam, hogy kipróbáljam magamat a világ legerősebb bajnokságában.

Mindenképpen belülről akartam látni, hogy milyen itt az élet. Én sohasem a pénzre hajtottam, számomra az a legfontosabb, hogy jó körülmények között játszhassak, és a csapatom esélyes legyen a bajnoki címre.

Marad Olaszországban? Még nem tudom, de nagyon jó lenne. Vannak olyan helyek, ahova bármikor elmehetnék, de nincs kedvem. Ilyen például Oroszország vagy Törökország. Anyagilag nyilvánvalóan jobban

járnék, de a magánéletem biz tosan megsínylené, ha nagyon messze lennék Magyarországtól, az ilyesmi nem családos embernek való.

Milyen csapatba vágyik? Nem ragaszkodom ahhoz, hogy első számú feladó legyek, de ha második vagyok, fizessenek meg rendesen. Szívesen mennék például olyan csapathoz, amely a másodosztályban szerepel, és a feljutásért küzd. Anyagilag ugyanaz a szint. Ha nem lesz olyan ajánlat, amelyet kedvezőnek ítélek, nem írok alá sehova! Hazamegyek, egyedül készülök, és az átigazolási határidő lejárta előtt, mondjuk decemberben megállapodom olyan külföldi csapattal, amelyiknek szüksége van rám.

Elképesztő ez a taktikázás! Hol tanulta?

El kell jutni egy szintre, hogy ezt megtehesse az ember. Nagyképűen hangzik, de ez az igazság. Itt, Olaszországban nem érdekes, ki vagy. Az számít, ki a menedzsered, és hogy Olaszországban játszol-e, ugyanis a játékosvásárlás során minden csapatvezető az olasz bajnokságban néz körül először. Mi, magyarok nagy hátrányban vagyunk, mert a válogatottal nem érünk el kiemelkedő eredményeket. Vannak Itáliában olyanok, akik feleannyit sem érnek, mint mi, de mondjuk szerbek vagy amerikaiak, akik a válogatottjukban szem előtt vannak.

Milyen érzés rendszeresen sztárok ellen, sztárok mellett játszani?

Nem könnyű velük… Érdekesség, hogy itt a légiósok teljesen másképp viselkednek, mint az olaszok. A liberónk, a brazil Sergio Santos Dutra már megnyert a világon mindent, amit röplabdázó megnyerhet, mégis végtelenül alázatos, kedves, segítőkész, rendes srác. Az olaszok mentalitását nehéz elviselni, ezért sajnos nálunk is klikkek alakultak ki. Engem egyébként nem zavar, elfogadom, hogy ilyenek. Nagyon tisztelem a legjobbakat azért, mert képesek egész szezonon keresztül jól teljesíteni. Én nem tudnék végigcsinálni egy idényt annyira magas szinten.

Milyen a légkör az olasz röplabdában?

A televízió minden fordulóból három meccset közvetít élőben, a mérkőzéseken általában telt ház van, mindent ingyen kapunk, amire szükségünk van a felkészüléshez, és később sem kérnek számon semmit! Az elsőtől a tizenkettedik játékosig mindenki ugyanannyi prémiumot kap, nincs megkülönböztetés, nincs kivételezés. Sohasem állítanak pellengérre senkit, ha kikapunk, akkor csapatcentrikusan zajlik az értékelés. A játékosok sztárok, a fiatalok képzése remekül felépített rendszerben zajlik. Jól hangzik, nem?