Egy gól a világ

A katalán városban a futballt istenítő szurkolók szeretetéből bőséggel jut a kézisekre is, a szegedi születésű játékost – ahogy ők ejtik, „Lászi Nádzsit”

– autogramkérők, közös fotóra áhítozók szólítják meg.

Egy győzelem, egy vereség: néhány napon belül két fontos mérkőzése is volt a Barcelonának. Múlt szerdán az Ademar Leónt (a sérülése után egyelőre csak néhány percet játszó, de egy hálószaggató bombát azért eleresztő Laluska Balázs együttesét) 35–32-re verte meg a csapat, és ezzel egy ponttal meg is előzte a riválist a harmadik helyre lépve. Mivel a spanyol bajnokság három csapatot delegál az ősszel a Bajnokok Ligájába – jelenleg a Ciudad Real az első, a Portland San Antonio a második –, a Barcelona–León derbi tétje a harmadik, még BL-t érő pozíció volt. Szombaton aztán nem volt ünnepi Nagy László 26. születésnapja: a nyolc között a német Flensburg kiejtette a BL-ből a gránátvörös-kékeket.

Csalódott?

Jó lett volna továbbjutni, ez természetes, így senki sem boldog – mondta Nagy László. – De az első mérkőzésen elszenvedett tízgólos vereség után nem sok esélyünk maradt.

Sokáig emészti magát egy-egy kudarc után?

Igyekszem gyorsan túltenni magam a dolgokon, mert jön a következő feladat.

Azért gyanítom, a világbajnokságon kilencedik helyen záró magyar válogatott tagjaként volt mit elemezgetnie.

Azt nehezebb volt feldolgozni, nagyon fájt, hogy így alakult. Jól kezdtünk, volt önbizalmunk, de az utolsó három meccsen, különösen az oroszok ellen semmi sem sikerült. Úgy gondolom, ha „Charlie”, azaz Pérez Carlos is velünk van, elődöntősök vagyunk, bár ez csak utólagos okoskodás. Különösen bosszantó, hogy egyetlenegy gólon múlott a nyolc közé jutásunk, egy gól ebben a sportágban igazán nem sok.

Van, amikor éppen elég.

Igaz. Higgye el, apróságokon múlik egy-egy meccs sorsa. Elkeserítő volt úgy kiesni, ahogy mi, ráadásul nem is voltunk rosszabbak az oroszoknál.

Az oroszok az utolsó gólt ön mellől dobták, a szélről indulva. Sokan úgy vélik: ha nem húzza vissza a kezét, időben faultol, akár egy kiállítás árán is megállítja Eduard Koksarovot, marad a számunkra kincset érő döntetlen.

Abban a pillanatban úgy éreztem, ha szabálytalankodom, hetest adnak, abból pedig nagyobb eséllyel dobnak gólt, mint a szélről lőve. Ilyenkor nincs sok idő ilyesmin meditálni…

A másik, amit gyakorta szóvá tesznek:

miért nem lő kapura?

Mármint többször. Olyan termettel, olyan tehetséggel, olyan hihetetlen lövőerővel, mint az öné, rendre két-három gólt szereznek.

Szerintem a témának több oldala van. Először is ez csapatjáték, én pedig mindig a közös

sikert tartom a legfontosabb nak, a győzelemnél nem érhet többet, hogy én dobjam a legtöbb gólt. Ha nem érzem teljesen biztosan a gólszerzés lehetőségét, akkor keresem, ki van jobb pozícióban. A világbajnokságon rám figyeltek a védők, így a második oldalon Díaz Ivónak vagy Császár Gábornak több lehetősége volt lőni, bár menet közben „Csaszira” is egyre jobban ügyeltek, hiszen jól játszott. A másik: ha ránk kilépnek, a beállónak nagyobb mozgástere marad, Gál Gyulát is többször meg lehetett játszani, élt is a lehetőségeivel.

Lépjünk túl a vébén…

Lépten-nyomon érezni, milyen szeretet veszi körül Barcelonában, nem csodálom, hogy jól érzi magát.

Valóban. A népszerűségünk persze nem vetekedhet a focistákat körülvevő hisztériával, amit nem is bánok, örülök, hogy nyugodtan élhetem az életem.

Ezzel együtt percenként szólítják meg

a rajongók…

Ennyi belefér, a városban azért nyugodtanmász kálhatok.

Ha jól tudom, hamarosan bővül a család.

Feleségem, Erika az ötödik hónapban van, kislányunk lesz. Nagyon szeretjük a gyerekeket mind a ketten, kíváncsian várom, milyen érzés apának lenni. Más gyerekét elbabusgatja az ember, de teljesen más lesz a saját lányomat felvenni.

Korai kérdés, de gondolkodott már azon, mihez kezd, ha abbahagyja?

Hogyne. Itt, nálunk sok egykori játékos dolgozik vezetőként, ha nekem is találnának olyan pozíciót, amelyben értelmes munkát végezve segíthetem a klubot, szívesen maradnék, hiszen imádjuk ezt a várost. Mióta korábbi klubtársam, Mezei Richárd sportigazgató lett, néha eszembe jut az is, milyen jó lenne vele együtt dolgozni egykori csapatomért, a Szegedért. Kellemes Barcelonában élni, de azért vettem egy házat Szegeden, és nem bánjuk, ha egyszer úgy alakul az életünk, hogy hazatérünk. Ma már szerencsére nem gond az utazás, több helyen is otthon érezheti magát az ember.

Azért sokan irigyelhetik, mert a Nou Camptól két percre lakik…

Mint a klub játékosa, kaptam egy kártyát, amellyel minden sporteseményre bemehetek. Ha van kedvem, tíz perccel a kezdés előtt kitalálom, hogy lesétálok a stadionhoz, s megnézem a Real Madrid vagy éppen a Chelsea elleni meccset. Ez valóban óriási lehetőség…