Kitavaszodik?

Ebben a langyos télben tényleg nehéz észrevenni a tavasz érkezését.

Amúgy pedig érdekes telet hagyunk magunk mögött. A magyar futball legizgalmasabb hírei az angol másodosztályból, a Championshipből jöttek: felfedeztük, hogy ott szerfelett megbecsülik futballistáinkat, olyan is akadt, akit felállva ünnepelt a közönség. Valamennyien szinte szédülnek attól, ami a futballt ott körülveszi, hiszen a szurkolók egy jó ütemű hazaadást is megtapsolnak, és egyikük sem kívánkozik haza, ahol egy célt tévesztett lövésért is fütty, szitok és ócsárlás jár.

A legfontosabb téli esemény pedig a horvát–magyar közös Európa-bajnoki pályázat prezentációja volt Nyonban, ahonnan a magyar küldöttség bizakodással telve tért haza. Gondoljunk bele: egy esztendeje ez a pályázat még sehol sem tartott, a lemaradás több hónapos volt, most pedig színvonalát tekintve állítólag kenterbe veri a vetélytársakét. Csupán áprilisban derül ki, hogy sikerül-e nyerni, ám az elvégzett munkáról csak felállva, kalapokat levéve lehet szólni.

És most kezdődik a tavaszi idény. Néhány labdarúgónk angliai sikere, a pályázat tekintélyének megteremtése után maga a sportág következik soron. Hozzátehet vagy elvehet, hiszen a pályákon, a lelátókon, a klubvezetői irodákban tehetnénk a legtöbbet azért, hogy legjobbjaink ne meneküljenek el itthonról, és hogy kétségtelenül méltó helyre kerüljön az Eb-rendezés joga, ha megkapjuk Cardiffban másfél hónap múlva.

A tét alighanem a magyar futball maga: létkérdés, hogy ki tudjon törni a rátelepedett közönyből.

Ideje hát, hogy tegyen is végre magáért valamit.