Vihar a pályán és a pályán kívül

á
„Értékelhetetlen meccs lesz...”
Prukner László mondta ezt a pályát övező korlátba kapaszkodva még a mérkőzés előtt. A kaposvári edzőnek igaza lett, a viharos szél tönkretette a játékot. Mintha lejtett volna a pálya, mindig az a csapat támadott szinte megállás nélkül, amely a széllökések támogatását élvezte. Ha valamelyik hátvéd megpróbált felszabadítani, vagy teli csüddel hosszan indítani, a kísérlet rendre kudarcot vallott. A labda, mint a Fekete szakáll szelleme című filmvígjátékban, nyolcvan centit repült előre, majd fordult is vissza. Az első félidőben gyakorlatilag végig védekezett a Kaposvár, a Vasas szó szerint viharos támadásokat vezetett, s hol a jobb, hol a bal oldalon kerültek a Rákóczi védelme mögé. Szünet után fordult a kocka, s a Kaposvár került fölénybe.

Szörfözésre tökéletes idő volt – futballozni alig-alig lehetett.
Mondta is Illés János, a Rákóczi ügyvezetője, hogy ebben a szolid tájfunban csak egyvalaminek tud örülni: megjött André Alves. S tényleg, a brazil fiú úgy eltűnt hazájában, mint Isaura annak idején. Se kép, se hang. Nem telefonált, nem mentegetőzött, nem érvelt, nem hivatkozott vakbélgyulladásra, depresszióra, a riói karneválra. Életjelt sem adott magáról, jóllehet január 11-én kellett volna edzésre jelentkeznie. Ehelyett február 1-jén mosolyogva jelent meg a Rákóczi edzőmeccsén, és fülig érő szájjal játékra jelentkezett.

„Azt mondta, az útlevelével volt a gond. Meg valami családi ügyet is emlegetett, de ez engem nem érdekel – mondta Prukner László a meccs után. – Ilyet profi futballista nem csinálhat, és ha rajtam múlik, bizony súlyos büntetést kap majd. Fogalmam sincs, hogy Brazíliában az elmúlt hetekben futott-e legalább egy métert. Egyébként nemcsak az Alves-ügy miatt, de van bennem egy jó adag feszültség. Nehéz tavasz vár ránk, s ha nem lesz olyan balszerencsénk, mint néhány őszi meccsen, akkor elérhetjük céljainkat...”

Illés János is hasonlóan fogalmazott. A kaposvári vezető szerencsére tökéletesen egészségesnek tűnt. Egy éve életmentő szívműtétet hajtottak végre rajta, de azóta újra teniszezik, és sokat dolgozik a csapatért.

„A város rengeteget segít a Rákóczinak – mondta az ügyvezető –, mindenki azt akarja, hogy az ősztől is NB I-esek legyünk, és én hiszek benne, hogy ez sikerül. Három-négy csapattal vívunk majd élet-halál harcot, a játékoskeretünk alkalmas arra, hogy bent maradjunk. Nem dúskálunk a javakban, de jut pénz fizetésre, ráadásul van harmincmillió forint kintlévőségünk, s ez a szponzori pénz hamarosan a számlánkra kerül. A Rákóczinak helye van a legjobbak között, Kaposvárott szeretik a futballt az emberek, hoszszú távon szeretnénk bent maradni az NB I-ben.”

Erős Rákóczi futhatna ki a Vác elleni tavaszi nyitányra, ha még mindig Kaposvárott futballozna Rajczi Péter, Jovánczai Zoltán, hogy csak két meghatározó futballistát említsünk. Viszont a mostani keretben is vannak értékes játékosok, akiket szívesen látnának máshol is. Szakály Péter gyakorlatilag minden klub kívánságlistáján ott van, de ahogy Illés János mondta, nagyon sokat kellene fizetni a fiúért. A Rákóczi-szurkolók alighanem tőle és persze Oláh Lóránttól várják a bentmaradást jelentő gólokat.
„Értékelhetetlen meccs lesz...”
Prukner Lászlónak igaza lett: a kaposvári nyerő taktika begyakorlása szélcsendes napokra maradt.



---- Z ---- M