A kis siker hozza a nagyot

A sárga-kékek lelkesedésére nem lehet panasz, az edzőpartner, azaz a Honvéd játékosait még csak gyúrják, amikor ők már birtokukba veszik a budafoki műfüves pályát. A hosszú ujjú felsőben és rövidnadrágban melegítő futballisták futkároznak, labdáznak és nyújtanak, lazításra csupán a felvezetés végén nyílik mód, amúgy ezekben a hetekben szó sem lehet róla.

„Jót tett a csapatnak, hogy megnyertük a teremtornát, de hibát követnénk el, ha túlértékelnénk a sikert – szerénykedik Aczél Zoltán vezetőedző, miközben fél szemmel a meccsre készülő labdarúgóit figyeli. – Mondanom sem kell, mostanság semmi más nem jár a fejünkben, mint hogy tisztességesen helytálljunk a tavasszal. Éppen az olyan győzelmek, mint a szombati volt, adhatnak újabb lökést a folytatáshoz. A játékosok átérzik, milyen fontos hónapok előtt állunk, tisztában vannak azzal, hogy a célunkat, vagyis a bentmaradást elérjük, jó adag szerencse mellett rengeteg munkára van szükség. Elsősorban mentálisan kell felnőnünk a feladathoz. Az mindenesetre reményt keltő, hogy a srácok egyre inkább hisznek önmagukban.”

Ha a labdarúgóknak netán kétségeik támadnának afelől, valóban megütik-e az élvonal nívóját, a szakember számokkal tudja bizonyítani, hogy van ok a bizakodásra: „Az őszi szezon második felében, pontosabban az utolsó tíz meccsen tizenöt pontot szereztünk, ez egy REAC-szintű csapattól megfelelő teljesítmény. Nyilván jobban is lehetett volna produkálni, de azzal, hogy a védelmünket megszilárdítottuk, továbbá hatékonyabbá vált a támadójátékunk, máris előreléptünk.”

Olyannyira, hogy amíg korábban a Rákospalotának már-már bebetonozott helye volt a tabella alján, mire eljött a téli szünet, a „vonal fölé” küzdötte magát.

„Sokat, sőt nagyon sokat jelentett, hogy nem tizenötödikként vagy tizenhatodikként fordultunk – magyarázza a vezetőedző. – Két és fél hónapig úgy edzeni, hogy kieső helyen állsz, borzasztó lehet. Szerencsére sem futballistaként, sem trénerként nem volt ebben részem, legalábbis eddig nem, remélem, a jövőben sem lesz.

Ha ezt veszem alapul, lélektani előnyben vagyunk a riválisainkkal szemben, ám ez még nem jelenti azt, hogy kiharcoltuk a bentmaradást. A Vác vagy a Kaposvár éppúgy nem akar az NB II-be kerülni, mint mi.”

Hogy az említett két vetélytársát maga mögött tartsa, ahhoz Aczél Zoltán szerint az utolsó fordulóig első osztályú munka szükségeltetik.

„A felkészülésünk aligha különbözik a táblázat első felében tanyázó csapatokétól. Mint utaltam rá, elsősorban azt kell elérni, hogy a játékosok hozzáállásával ne legyen gond. A korábbi sikertelenség megviselte őket, de úgy látom, már túlléptek ezen.”

Ezután már csak egy kérdés marad: a 2007–2008-as idényben is NB I-es lesz-e a REAC. „Ki merem jelenteni, hogy ez a családias kis klub bent marad. Nemcsak a szívem, az eszem is ezt mondatja velem. Ha mégsem így alakul, azért vállalom a következményeket.”

Bp. Honvéd - REAC 3–2 (3–0)
Budafok, 200 néző. V: Gelb
Bp. Honvéd: Tomic (Tóth I.) – Schindler, Debreceni, Pomper, Vincze Z. (Koós) – Dobos (Hock), Zana (Kocsis F.), Rivera, Ivancsics (László A.) – Ndjodo (Varga B.), Hercegfalvi (Banda)
REAC: Illyés – Dinka, Cseri, Makra, Sallai (Pusztai) – Horváth G. (Kovács B.), Polonkai (Kiss T.), Schrancz, Tóth N. (Török S.) – Nyerges, Torma (Kovacsics)
G: Ndjodo, Rivera, Hercegfalvi, ill. Schrancz, Nyerges (11-esből)