Jobbátlövő az új nemzedék élén

Amikor a kilencvenes évek nagy nemzedékének játékosai kiöregedtek a keretből, az új generáció tagjai Nagy László vezérletével vették át a hatalmat. A szegedi jobbátlövőt kivételes tehetséggel áldotta meg az Isten, már tizenéves korában kiderült, hogy kellő szorgalommal a világ legjobbjai közé kerülhet.
Ez még a vártnál is sokkal hamarabb megtörtént, hiszen csupán 19 esztendős volt, amikor szerződtette a Barcelona, azóta is ebben az egyesületben szerepel, és nevét mindenütt jól ismerik, ahol kézilabdáznak. A Barca és Nagy László legutóbbi kiemelkedő sikere a tavalyi spanyol bajnokság megnyerése volt, ám az ősz nem a legjobban sikerült a katalán együttesnek.

A tatai edzőtáborban a vb-re készülő keretben az átlövő is arra panaszkodott, hogy klubcsapata csupán a negyedik helyen áll a bajnokságban, vagyis a tavaszi fordulóban feltétlenül javítania kell. Önkritikusan azt is elismerte, hogy ő sem volt annyira eredményes a legutóbbi néhány hónapban, ahogy szerette volna. Ennek sok összetevőjét lehetne felsorolni, ám a legfontosabb, hogy a Barca csapatjátéka nem volt olyan egységes és kiforrott, mint az előző évadban. Így aztán Nagy Lászlónak is sokkal nehezebb az élete, főként, mert ő maximalista mind önmagával, mind társaival szemben.

A válogatottban más légkörbe, frissebb, fiatalabb társaságba csöppent, motiváltan edzett és – miként elvárták tőle – igyekezett társait is magával ragadni. Többször hangoztatta, hogy a rendkívüli sérüléshullám hátráltatta ugyan a munkát, de a kényszerűségből kimaradók helyére behívott játékosokkal – akikről igen jó a véleménye – megoldhatók a csapatra váró feladatok. Szerinte a fiatal tehetségek mindent megtettek, hogy pótolják a sérülteket, amire a legjobb példát a németek elleni budapesti tesztmérkőzés szolgáltatta. Ezen az öszszecsapáson biztatóan támadott, és többnyire erőszakosan, hatékonyan védekezett a magyar együttes, amelynek – ki más? – Nagy László volt a vezéregyénisége.

Az átlövő sokadszor bizonyította, hogy mind támadásban, mind védekezésben kulcsjátékosa a magyar válogatottnak. A csapatról ő maga is csak jót tudott mondani, hangoztatva, hogy a fiatal gárdának még kell némi idő ahhoz, hogy összeérjen, s játéka felnőjön a legjobbakéhoz.

A tippelés nem erőssége Nagy Lászlónak, ugyanakkor annyit elmondott a világbajnoki felkészülés során, hogy a jelenlegi magyar csapattól fokozatosan javuló játékot, egy-egy kiemelkedő teljesítményt vár a vb-n. Hogy ez elegendő

lesz-e a hét közé jutásra, vagyis az olimpiai kvalifikációs tornán való szereplés kiharcolásához, csak Németországban derülhet ki. A világbajnokságon Nagy László a dánok ellen feltétlenül törleszteni szeretne, emlékezetében még élénken él az északiaktól a tavalyi Európa-bajnokságon elszenvedett vereség.

Azt sem titkolta a Barcelona jobbátlövője, hogy a vb-n az elődöntőbe jutásra hat csapatot – a spanyolt, a horvátot, a franciát, a németet, a dánt és az oroszt – tartja a leginkább esélyesnek. Hogy közöttük aztán miként alakul ki a végső sorrend, attól függ, melyikük miként bírja a sorozatterhelést, valamint hogyan alakul egy-egy kulcsjátékos formája.

A váltótárs

Mocsai Tamás (jobbátlövő, TBV Lemgo, 1978, 65-szörös válogatott)
A német Bundesligában kimagasló teljesítményéért méltán elismert játékos, akitől az várható, hogy Nagy László mellett – és nem mögött! – vezéregyénisége legyen a csapatnak. Kitűnő keze, gyorsasága, váratlan megoldásai miatt egyaránt rettegik lövéseit a kapusok. Emellett remek mentalitású, igazi versenyző, akit különösen tűzbe hoz a nagy tét.

---- A ---- &