„Igenis jó futballistának lenni!”

Egy orosz közmondás szerint a tömjénezés a férfi veszte. Van igazság benne, úgyhogy óvatosan a jelzőkkel. Csak semmi csodagyerek, különleges talentum, csiszolatlan gyémánt és hasonlók. Maradjunk anynyiban, hogy Dudás Ádám tehetséges fiatalember. Ezt az elmúlt években, évtizedekben száz és száz ügyes magyar legényről írtuk már le, hogy végül derék ablaktisztító, rakodómunkás, zöldséges és ilyen-olyan vállalkozó legyen belőlük…

– Jó most futballistának lenni Magyarországon?
– Aki szereti ezt a gyönyörű játékot, az igenis futballozzon – mondta Dudás Ádám, a Győr középpályása. – Mindegy, hogy göröngyös réten, lakótelepi dühöngőben, egy falusi csapat tréningjén vagy mondjuk az egyre szebb ETO-stadionban. A játék a lényeg, amelybe az ember gyerekként menthetetlenül beleszeretett. És tudom én jól, hogy miért kérdezi ezt. Gyerek vagyok, de pontosan érzékelem, milyen hangulat veszi körül a futballt Magyarországon. Hallom a bekiabálásokat a lelátóról, s olykor olvasom a mocskolódó üzeneteket az interneten, de erről mi, játékosok is tehetünk.

– Igen dicséretes az önkritikája.
– Ne felejtse el, hogy otthon néhány száz néző előtt játsszuk a meccseinket, és erre aligha lehetek büszke. Sokszor látom, hogy még háromszázan sincsenek a lelátón, s nekünk nagyon hiányzik a szurkolás, a győri közönség támogatása. Pedig szeretik itt az emberek a futballt, nem véletlenül voltak rendszeresen harmincezren, amikor Verebes Józsi bácsi ült a kispadon.

– Olvasott erről az időszakról?
– Persze. Győrött játszom öt éve, megszerettem a klubot, természetes volt a számomra, hogy beleástam magam a klub múltjába. Ha akarja, elmondom, az ETO bajnokcsapatának összeállítását… De nem Póczik József vagy Hajszán Gyula miatt lettem futballista, hanem apám miatt. Ő az NB III-ban szerepelt, például a Dorog csapatában, és ahogyan a lábatlani házunkban járni kezdtem, már passzolgatni akart velem. Gyerekkoromból két meghatározó élményem van: a kétezer-hármas Manchester United–Real Madrid Bajnokok Ligája-meccs, amelyet négy háromra nyert meg az Uni-ted, a másik pedig a Fradi lábatlani vendégjátéka. Még most is megvan a Lipcsei Pétertől kapott aláírás. Tudja, akkor még a Ferencvárosnak szurkoltam.

– Most meg kétezer-kilencig szóló profiszerződést írt alá Győrött. Miért?
– Azért, mert idetartozom, itt lett belőlem NB I-es futballista, és azért, mert szeretem ezt a klubot.

– Félreértett. Tisztelem a klubszeretetét, de én arra vagyok kíváncsi, hogy miért nem külföldre szerződött, amikor már heteket töltött az Arsenalnál, edzhetett a Tottenhammel, és hírbehozták az Interrel meg a Milannal is.
– Tizenegy napig voltam szerződés nélkül. Már lejárt a gyerekként aláírt amatőr megállapodásom, és még nem kanyarítottam oda a nevem az új, profi megállapodásra. Ha ez idő alatt beugrott volna egy megfelelő ajánlat, lehet, hogy már külföldön vagyok. De nem bánom, hogy nem így történt. A klubvezetőkkel, no meg menedzseremmel, Hrutka Jánossal abban maradtunk, hogy hosszú távú szerződést írok alá, így ha a jövő héten vagy bármikor eladnak, az ETO is jól jár.

– Miért nem kellett az Arsenalnak?
– Két hétig voltam Londonban, s azóta igazi Arsenal-drukkernek vallhatom magam. Ennél már csak az lenne jobb, ha játszhatnék az „ágyúsoknál”, de... Korai lenne még. Ezt be kellett látnom, pedig nem ment rosszul a játék, együtt tréningezhettem az Arsenal sztárjaival, akik közül Alekszandr Hleb volt a legrendesebb, szinte pátyolgatott. London egyik külvárosában akkora edzőkomplexuma van az Arsenalnak, amekkoráról Magyarországon még álmodni sem lehet. Saját szakács főz a fiúkra, van vagy tizenöt pálya. Elképesztő! Nem okoztam csalódást, de azt mondom, erősödnöm kell. Talán egy-két év múlva szerződtet az Arsenal. Talán...

– Mit szólt, amikor közölték önnel, hogy korosztályos Európa-válogatott lesz?
– Azt hittem, vicc az egész. Óriási megtiszteltetés. Február végén, március elején két mecscset játszunk Barcelonában, s ott rengeteg menedzser lesz. Nagy lehetőség. Mint ahogy mindaz, ami most a magyar futballban történik: egy fiatal játékos kellő alázattal, rengeteg munkával, s persze istenadta tehetséggel válogatott lehet. Ezért is mondom, hogy igenis jó futballistának lenni Magyarországon.