Fiatalon lehet majd főszereplő

Császár Gábor már nagyon fiatalon bebizonyította, hogy nem ijed meg a felelősségtől, hiszen klubjában, a Dunaferrben és a válogatottban egyaránt kezébe került a karmesteri pálca, s nem okozott csalódást. A vb-felkészülés kezdetén egyértelműen ő volt a magyar keret legnagyszerűbb formában kézilabdázó tagja, decemberben a lengyelországi Karácsony-kupán (ahol főként a fiatalabbak jutottak szóhoz) gólkirály lett, s egyben a torna legjobb játékosa.

– Az őszi szezonban a dunaújvárosi csapat megőrizte harmadik helyét a magyar bajnokságban, igaz, az EHF-kupában nem jutott túl a nyolcaddöntőn.
– Hosszú és fárasztó volt az őszi idény, amelyben az elénk tűzött célok többségét elértük – kezdte a Dunaferr játékmestere. – Tartani tudtuk harmadik helyünket a Veszprém és a Szeged mögött, ennél többre valósan nem volt esélyünk. Az EHF-kupában a remek spanyol Zaragoza állított meg minket. A visszavágón nagyon jól játszottunk, de sajnos nem tudtuk ledolgozni jelentős hátrányunkat.

– A Dunaferrben sok múlik az ön teljesítményén, azaz megszokta, hogy nagy teher van a vállán. Ez előny a válogatottban?
– Biztosan sokat számít, hogy már fiatalon végigküzdhettem fontos mérkőzéseket, de a nemzeti csapat azért egészen más. Mindenképpen megtisztelő, hogy fontos szerepet kapok a válogatottban is, amikor címeres mezt ölthetek, dolgozik bennem az adrenalin.

– A bajnoki fordulók után szinte azonnal megkezdődött a válogatott közös munkája. Nem hiányzott a pihenő?
– Biztos, hogy jól jött volna néhány nap szabadság, de ilyen helyzetben nincs pardon, menni kell, mert nagyon sűrű a versenynaptár. Éppen a nagy terhelés miatt jött jól, hogy várakozáson felül teljesítettünk a Karácsony-kupán, hiszen a siker feledteti legjobban a fáradtságot.

– Miként sikerült a magyar válogatott világbajnoki felkészülése?
– Nem volt túl sok időnk, de igyekeztünk elvégezni minden feladatot. Sok sérülés is hátráltatott bennünket. A németek elleni tesztmérkőzésekre például egyáltalán nem készültünk, éppen azon a héten végeztük ugyanis a legkéményebb erőnléti munkát. Ezzel együtt hatalmas élmény volt a két telt házas meccs, mint ahogy a szombathelyi, Szlovénia elleni találkozó is. Úgy érzem, egységes a magyar válogatott, ebben lehet az ereje.

– Németországban az elsődleges cél a továbbjutás a csoportból, ehhez viszont a dán, norvég duóból legalább az egyik csapatot meg kell előzni.
– Mindkét északi riválisunkkal akad elszámolni valónk, hiszen Norvégia ütött el minket a 2005-ös világbajnoki részvételtől, a dánoktól pedig a svájci Európa-bajnokságon kaptunk ki. Nem szabad hibáznunk, hiszen az utolsó fordulóban dán–norvég meccset rendeznek, azaz veszélyes lehet olyan állást hagyni, amelyből mindketten jól jöhetnek ki.

---- DÍAZ IVO (irányító-átlövő, Arrate, 1972, 32-szeres válogatott)
A magyar keret legrutinosabb, elnyűhetetlen tagja a felkészülési meccseken végig remek formában kézilabdázott. Tapasztalatára a világbajnokságon is nagy szüksége lesz a válogatottnak, hiszen védekezésben és támadásban egyaránt megbízható.

NAGY KORNÉL (irányító-átlövő, Dunaferr SE, 1986, 8-szoros válogatott)
A jövő egyik nagy reménysége, a 2005-ös, hazai rendezésű junior-világbajnokságon bronzérmet szerző magyar válogatott egyik legjobbja volt. Most a sorozatos sérülések után került be az utazó keretbe, átlövőként és irányítóként is segíthet a csapatnak. ---- Skaliczki László: „A honi kézilabda egyik nagy tehetsége jól fejezte be az őszi szezont klubjában, a Dunaferrben. Mindenki láthatta, hogy magabiztosan, s ami a legfontosabb, eredményesen kézilabdázik, jól megértette magát társaival. Rendkívül széles a lövőrepertoárja, az átlagosnál jóval gyorsabb a lábmunkája, remek improvizációs készségének és cselező képességének köszönhetően nagyszerűen mozgathatja a csapatot. Remélem, az utánpótlás-válogatottakban nyújtott teljesítményét a felnőtt-világbajnokságon meg tudja ismételni, neki óriási bizonyítási lehetőség a németországi torna.”