A Domino-BHSE a hazaiak és a bírók nyomása ellenére háromgólos, bravúros győzelmet aratott Nápolyban a 2005-ben Euroliga-győztes Posillipo ellen.
Meggyesi Bálint
Molnár Tamás és Fabio Violetti között is forrt a víz, az olasz kapus kétszer adta meg magát a magyar centernek
Meggyesi Bálint
Molnár Tamás és Fabio Violetti között is forrt a víz, az olasz kapus kétszer adta meg magát a magyar centernek
Már az elutazás izgalmasan alakult, hiszen az időjárás megtréfálta a Domino-BHSE delegációját. A bérelt katonai gép ugyanis kedd délelőtt a ferihegyi köd miatt nem indult el Kecskemétről Budapestre, és miután 10 helyett 14 órára ígérték a felszállást a repülőtéren, inkább a csapat buszozott el a hírös városba, hogy elsuhanjon Nápolyba. A ködös történet után az összecsapás kimenetelét is sűrű homály fedte, két hasonló kaliberű gárda feszült egymásnak. Egy biztos, a Dominót sújtó sérülések és a hazai pálya miatt a Posillipo valamivel optimistábban várhatta a találkozót.
Úgy kezdődött, hogy az első két és fél percben öt gól született, abból hármat a Honvéd könyvelhetett el. Senki sem gondolta volna, hogy a 2005-ben Euroligát nyerő Posillipo egyszer sem vezet majd a találkozón, holott így történt. Mindig a házigazda kapaszkodott, a magyar bajnok egyszerűen hibátlanul játszott. Mert mi is a póló alfája és ómegája? Biztos kézzel értékesítsd az előnyöket, és a lehető leghatásosabban védekezd ki a hátrányokat! A piros-fehérek így tettek. Az első félidőben a Posillipo 11, míg a Domino csak öt előnnyel gazdálkodhatott, mégis 4–4-re álltak a felek a fórból szerzett gólok terén. És akkor még nem is említettük Szívós Márton lefordulás után, valamint Hárai Balázs gyönyörű csavarral elért találatát. A bírók mindent megpróbáltak: a második negyed utolsó fél percében kétszer is kiállítással büntették a Kovács-legénységet, de a végig remeklő Gergely István kétszer védett, és legfeljebb amiatt siránkozhattunk, hogy négyen álltak két hibával.
A Dominót nem érdekelte semmi (természetesen a győzelmen kívül), és a harmadik negyed első támadását mindjárt góllal fejezte be Biros Péter, aki nem mindennapi előzmények után repült el társaival Nápolyba. Tudniillik úgy kellett eljönnie vajúdó felesége mellől a kórházból, hogy még nem született meg második gyermeke, csak röviddel a keddi elutazás előtt értesült arról, hogy délelőtt 9.11 órakor világra jött Vince Kolos. Gondolatai valószínűleg nem csak (vagy nem elsősorban) a meccs körül forogtak, hiszen még meg sem pillanthatta a csöppséget. Ezt is elbírta, mint ahogy Benedek Tibor is a legjobbját adta – neki és Vári Attilának köszönhetően 9–7-re vezetett a Honvéd. A játékvezetők ismét megsajnálták az olaszokat: hogy ne húzzon el három góllal a vendég, kontrát fújtak Molnár Tamás ellen, aztán kiállították Kovács Olivért, majd Bárány Attilát (mindketten kipontozódtak!), de csak az utóbbi előnyt váltották gólra a hazaiak. Képtelenség volt megszámolni, hányszor szerzett, fülelt le labdát a magyar alakulat hátrányban, úgy tűnt, szerdán este mindent elviselnek a játékosok.
Ki is bírták a sok szenvedést. Gergely két védéssel indított az utolsó negyedben, és bár még egyenlített Fabrizio Buonocore, következett Hárai, Molnár és Benedek, a hátralévő két percben pedig már nem lehetett elveszíteni a meccset. A hősiesen, precízen védekező, az előnyöket nagyszerűen kihasználó Domino alaposan helybenhagyta a Posillipót úgy, hogy végül négy játékosát vesztette el a háború alatt. A homály tehát eloszlott, a magyar bajnok óriási lépést tett a csoportelsőség felé, a továbbjutása gyakorlatilag garantált.
Mestermérleg Kovács István: – Mindenki a lehető legtöbbet tette meg a győzelemért. Minden szempontból fegyelmezetten játszottunk, külön kiemelendő a védekezésünk és az előnyértékesítésünk. Akik kipontozódtak, azokat ugyanúgy tudtuk pótolni. Mindent elbírtunk!