Január nyolcadika neki piros betűs ünnep lesz

„Hétfőtől teljes intenzitással készülök, a lábam megfelelő állapotban van…” – vágott bele mondandójába Stark Péter 2007. január másodikán. A 28 éves védő azzal folytatta, hogy „…úgy néz ki, ezúttal tényleg minden rendben van, már a térdemben sincs víz”. Az pedig csak javítja a közérzetét, hogy ezt nem csupán ő állítja.

„Egész decemberben Kalocsára jártam, doktor Mohácsi János vett kezelésbe, aminek eredményeként a múlt heti vizsgálat után a szakemberek is megállapították: jó a lábam – erősítette meg saját diagnózisát az ETO játékosa. – Már alig várom a felkészülés kezdetét: január nyolcadika nálam piros betűs ünnep.”

Hogy Stark Péter vágja a centit, az nem csoda: az élvonalban legutóbb május 20-án, a Fehérvár elleni bajnokin lépett pályára. Az a mérkőzés duplán fájó emlék számára: egyrészt csapata három kettes vereséget szenvedett, másrészt a térde rettentően sajgott a lefújást követően.

„Valóban kár volt játszanom azon a meccsen, nem elég, hogy kikaptunk, nekem sem ment – jelezte a bekk, hogy május 20-át egy gombnyomással törölné memóriatárából. – Elvileg porcsérüléssel bajlódtam, amit az orvostudomány mai állása szerint egy hónap alatt el lehet mulasztani, csakhogy az én esetem nem bizonyult ilyen egyszerűnek: a csonthártyára is ráhúzódott a gyulladás, a műtét elkerülhetetlenné vált. Következett hát az operáció, aztán pedig a ráadás: az orvos közölte, jó darabig érzékeny lesz a térdem. Mit mondjak, nem tévedett…”

Ezen a ponton érdemes rátérni arra, mi történt szeptember 23-a után. Nos, az edzéseket újrakezdő futballista odáig visszaküzdötte magát, hogy a Győrben csak árnyékcsapatként emlegett ligacsapatban játszott egy-két találkozón (ha volt előnye az ottani szereplésnek, az az, hogy szorosabb ismeretséget köthetett az akkor még a tartalékokat irányító, nemrég a felnőttgárda vezetőedzőjévé előlépő Klement Istvánnal), ám – ahogy azt a doktor szintén megjósolta – a sok kihagyás miatt nem bírták tovább a megterhelést az izmai, így a téli szünet hetekkel korábban kezdődött a számára. Igaz, hamarabb is ér véget, mint a többieknek: a jövő heti rajtra különedzésekkel hangol a centerhalf.

„Nyolc hónapja, hogy NB I-es mérkőzésen szóhoz jutottam, nem bírok még öt napot várni – indokolta szorgalmát Stark Péter. – Erősítéssel, úszással, kocogással készülök a futballra. Csak ismételni tudom magam, alig várom már a hétfőt. Amikor egy hete közölték velem, hogy egészséges vagyok, felért a legszebb karácsonyi ajándékkal. Mondhatnám azt is, marha jó érzés volt ezt hallani, de ez mégiscsak újságcikk, nem?…”

Mivel annak készült, számoljunk be arról is, hogy az ETO vezérkara és Stark Péter szerződést hosszabbított a minap: a nyáron lejáró megállapodást három évvel toldották meg. Hogy miért, arra a legfőbb illetékes adja meg a választ: „Szeretném megtapasztalni, milyen a légiósélet, ezt nem titkolom, ám az elmúlt időszakban három egyeneset nem rúgtam a labdába, így nem is remélhettem, hogy bármelyik külföldi együttes felfigyel rám. Ha viszont nem tudok elmenni, akkor itthon miért váltanék klubot? Ezer szállal kötődöm a Győrhöz, amikor a szerződésen megláttam, hogy az enyémen kívül ott vírit az egyesület neve, már vettem is elő a tollat. Az új stadionunk lassan elkészül, az öltözőhelyiségbe már beköltöztünk, uszodától kezdve a szaunáig minden van, szerintem hozzá sem kellene tennem, hogy nagyon szép a létesítmény. Azt ellenben ne kérdezze, hogy maga az aréna milyen, mert azt megfogadtam, hogy amíg nem lesz ott meccs, amíg nem játszom, addig nem nézem meg. Persze izgat, hogyan fest, a többiek szerencsére rendre megnyugtatnak, hogy csodálatos. Ha minden jól megy, tavasszal belülről is feltérképezem…”