Nagy botrány hava

Juve: aki A-t mond…


Má­jus ele­jén (sőt kó­dol­va már áp­ri­lis vé­gén) először a La Gazzetta dello Sport szellőztette meg, hogy va­la­mi bűzlik a calcióban, ám ek­kor még csak ar­ról volt szó, hogy a Juventus talán "ren­delt” ma­gá­nak játékvezetőket egyes eu­ró­pai ku­pa­mec­­csek­re. Ha­ma­ro­san az­tán ki­de­rült, hogy en­nél sok­kal ros­­szabb a hely­zet. Az ügyész­ségekről ipa­ri men­­nyi­ség­ben szi­vá­rog­tak ki le­hall­ga­tá­si jegy­ző­köny­vek, ame­lyek 2004 szep­tem­be­re és 2005 má­ju­sa kö­zöt­ti te­le­fon­be­szél­ge­tésekre vo­nat­koz­tak.

Ezekből megdöbbentő kép ala­kult ki az olasz fut­ball hátteréről, az erőviszonyokról, a sport­ágat irá­nyí­tók érdekeiről, a baj­no­ki ered­mé­nyek meg­szü­le­té­sé­nek körülményeiről.

A sem­le­ges szemlélő szá­má­ra is elég egyértelműen ki­de­rült, hogy a tör­té­né­se­ket évek óta egy né­hány ta­gú ,,ban­da” irá­nyít­ja, amely­nek a kö­zép­pont­ja Lu­ciano Moggi, a Juventus ál­ta­lá­nos igaz­ga­tó­ja. A rend­kí­vül ar­ro­gáns, ép­pen ezért még a Juve-drukkerek kö­zött sem túl nép-szerű Moggi hat mo­bil­te­le­fon­ján (!) na­pi több mint 400 hí­vást in­té­zett (!), eze­ken ke­resz­tül ve­zé­rel­te a calciót. Moggi és tár­sai fel­ügyel­ték a játékvezető-küldés rend­sze­rét, a játékospiacot, a te­le­ví­zi­ós jog­dí­ja­kat, az edzők moz­gá­sát, az írott és az elekt­ro­ni­kus saj­tó mun­ká­ját, a vá­lo­ga­tott já­té­ko­sok meg­hí­vá­sát, kis túl­zás­sal nem volt olyan te­rü­let, amely­re ne let­tek vol­na ha­tás­sal. Ők dön­töt­ték el, hogy me­lyik játékvezető me­lyik mec­­csen di­ri­gál, hogy kiből lesz nem­zet­kö­zi bí­ró s kiből nem. A sár­ga és pi­ros la­pok rend­sze­rén ke­resz­tül gyen­gí­tet­ték a Juve el­len­fe­le­it, ke­zük­ben volt a szö­vet­ség fe­gyel­mi bi­zott­sá­ga, több mint 300 já­té­kos­nak és több tu­cat edzőnek a me­ne­dzse­lé­se, egy­szó­val nem tör­tén­he­tett olyan az olasz fut­ball­ban, amiről ne tud­tak vol­na, sőt ami­be ne egyez­tek vol­na be­le.

A rö­vid he­zi­tá­lás után meg­in­du­ló nyo­mo­zás egész Ola­szor­szá­got érin­tet­te, s az ügyész­sé­gi mun­ká­val pár­hu­za­mo­san a szö­vet­ség ma­ga is tü­ze­tes vizs­gá­ló­dás­ba kez­dett. A gya­nú­sí­tot­tak ter­mé­sze­te­sen min­dent ta­gad­tak, a több mint száz meg­vá­dolt sze­mély kö­zül csu­pán egy-kettő volt, aki tel­jes vagy rész­le­ges beismerő val­lo­mást tett.

Mind­ez mit sem za­var­ta Stefano Plazzit, a szö­vet­ség fő-ügyészét, aki po­ko­li­an ke­mény vád­ira­tot fo­gal­ma­zott meg, amely­ben azt kér­te, hogy a Juventust száműzzék a har­mad­osz­tály­ba és fos­­szák meg leg­utób­bi két baj­no­ki címétől (2005 és 2006), míg a Milant, a Laziót, a Fiorentinát és a Regginát különböző mértékű pont­le­vo­ná­sok­kal sújt­va a má­sod­osz­tály­ban sze­ret­te vol­na lát­ni.

Itt most nem fel­ada­tunk fel­so­rol­ni a csu­pán késő ősszel le­zá­ru­ló (sport)jo­gi pro­ce­dú­ra egyes fá­zi­sa­it, a lé­nyeg, hogy vé­gül a Juve (két baj­no­ki cím nél­kül) tör­té­ne­te so­rán először a Serie B-be ke­rült, ahol 9 pon­tos hát­rány­ból kel­lett raj­tol­nia, míg a má­sik négy csa­pat ma­radt az A-li­gá­ban: a Fiorentina –15, a Reggina –11, a Milan –8, a Lazio –3 pont­ról in­dul­va. Moggit és né­hány tár­sát öt­éves el­til­tás­ra ítél­ték, de a vád­lot­tak zö­me mos­tan­ra le­töl­töt­te né­hány hó­na­pos „száműzetését” – amit iga­zá­ból sen­ki sem vett ko­mo­lyan.

Késő őszre a bot­rány tu­laj­don­kép­pen le­csen­gett, s jövő ilyen­kor, ami­kor a Juventus is­mét A-li­gás lesz, s alighanem megint a baj­no­ki cí­mért ver­seng majd, szin­te már sen­ki sem fog em­lé­kez­ni ar­ra, hogy 2006 má­ju­sá­ban ki­tört egy bot­rány, amely alap­ja­i­ban ren­get­te meg az olasz lab­da­rú­gást, amely egy (elv­ben) ös­­sze­om­lott szö­vet­sé­gi ka­pi­tánnyal (aki­nek a fia is ben­ne volt az ügy­ben), szá­mos meg­vá­dolt lab­da­rú­gó­val és gya­kor­la­ti­lag el­nök­ség nél­kül olyan vá­lo­ga­tot­tat tu­dott de­le­gál­ni a vb-re, amely arany­érem­mel tért ha­za Né­met­­or­szág­ból.

A töb­bi meg kit ér­de­kel!? ---- H ---- &