„Meguntam az ész nélküli pénz utáni lótást-futást”

RODICS DÁNIELRODICS DÁNIEL
Vágólapra másolva!
2006.12.28. 00:27
Címkék
A kazincbarcikai születésű röplabdázó, Jánosi Gábor harmadik idényét tölti Finnországban, a Salon Piivolley csapatában. Hazájától távol, egy húszezres településen él Helsinki és Turku között, nyáron pedig kőműves-segédmunkásként dolgozott.
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
– Amikor Finnországba került, teljesen ismeretlen környezetbe csöppent. Mi a legnagyobb különbség a magyar és a finn élet között?
– Itt minden rendes, dolgozó embert megbecsülnek! Az utcaseprőt ugyanúgy, mint a cégvezetőt. Nincs megkülönböztetés, így az élsportoló, a röplabdázó sem érezheti magát kiváltságos helyzetben. Amikor először itt jártunk a válogatottal, azt gondoltam: szeretném magamat kipróbálni egy külföldi bajnokságban, és anyagilag is biztosan jól járnék. Aztán amikor másodszor jöttünk, éreztem: ha légiósnak állok, csak Finnország jöhet szóba!

– Eszerint a közeljövőben nem is tervez váltást?
– A szezon végén jár le a szerződésem, már két-három csapat is érdeklődött irántam, erre eddig nem volt példa. Igaz, amióta itt játszom, most vagyok a legjobb fizikai állapotban, az erőnlétemre nem lehet panasz! A nyáron egy maratoni futó edzésterve alapján készültem, hozzáteszem: titokban, mert az edzőm megtiltotta az ilyesfajta tréninget. Amikor Kazincbarcikán játszottam, kilencvennégy kiló voltam, most nyolcvanhat vagyok. Sokkal könnyebb a mozgás, az ugrás.

– Mi szól a váltás mellett?
– Meguntam az ész nélküli pénz utáni rohanást, a lótást-futást, ezért jöttem ide, de itt ugyanazt kaptam. Jó lenne nyugodtabb környékre költözni.

– Mennyit fejlődött, amióta a messzi északon röplabdázik?
– Nem fejlődtem. Legfeljebb vissza! De rendszerint próbálom előszedni azokat a dolgokat, amelyeket a válogatottban tanultam. Van, aki azért szerepel a nemzeti csapatban, hogy parádézzon, van, akinek a szerződése miatt előnyös, de én sohasem tagadtam, hogy tanulni járok oda. Mészáros Dömötörtől, Veres Pétertől és Kántor Sándortól számos apróságot ellestem már az évek során.

– 2006-ban mégsem láthattuk címeres mezben. Miért?
– Anyagi okok miatt kellett lemondanom a szereplést.

– Idegenlégiós létére anyagi gondjai vannak?
– Vettem egy autót, és a részleteket mihamarabb törleszteni akartam, ezért a nyáron elmentem dolgozni egy kőműves mellé segédnek.

– Jövőre visszatér a nemzeti együttesbe?
– Beszéltem Demeter György szövetségi kapitánnyal, de még nem biztos, hogy meghív a válogatottba. Egy biztos: ha hív, megyek!

– Néhány héttel ezelőtt Helsinki adott otthont a rövid pályás úszó Európa-bajnokságnak, ahol két magyar versenyző is aranyérmet nyert. Büszkélkedett a helybélieknek, hogy két honfitársa, Cseh László és Gyurta Dániel is ott volt a legjobbak között?
– Nem, mert a finnek szerint egy külföldi nem lehet jobb, mint egy finn, éppen ezért nem szeretik a külföldieket. Én már elfogadtattam magam, és kiépítettem a saját kapcsolatrendszeremet. Kétféle emberrel találkoztam itt: aki rengeteget segített, és aki semmiben sem. Középút nincs!
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik