A kazincbarcikai születésű röplabdázó, Jánosi Gábor harmadik idényét tölti Finnországban, a Salon Piivolley csapatában. Hazájától távol, egy húszezres településen él Helsinki és Turku között, nyáron pedig kőműves-segédmunkásként dolgozott.
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
Jánosi Gábor újra válogatott lenne
– Amikor Finnországba került, teljesen ismeretlen környezetbe csöppent. Mi a legnagyobb különbség a magyar és a finn élet között? – Itt minden rendes, dolgozó embert megbecsülnek! Az utcaseprőt ugyanúgy, mint a cégvezetőt. Nincs megkülönböztetés, így az élsportoló, a röplabdázó sem érezheti magát kiváltságos helyzetben. Amikor először itt jártunk a válogatottal, azt gondoltam: szeretném magamat kipróbálni egy külföldi bajnokságban, és anyagilag is biztosan jól járnék. Aztán amikor másodszor jöttünk, éreztem: ha légiósnak állok, csak Finnország jöhet szóba!
– Eszerint a közeljövőben nem is tervez váltást? – A szezon végén jár le a szerződésem, már két-három csapat is érdeklődött irántam, erre eddig nem volt példa. Igaz, amióta itt játszom, most vagyok a legjobb fizikai állapotban, az erőnlétemre nem lehet panasz! A nyáron egy maratoni futó edzésterve alapján készültem, hozzáteszem: titokban, mert az edzőm megtiltotta az ilyesfajta tréninget. Amikor Kazincbarcikán játszottam, kilencvennégy kiló voltam, most nyolcvanhat vagyok. Sokkal könnyebb a mozgás, az ugrás.
– Mi szól a váltás mellett? – Meguntam az ész nélküli pénz utáni rohanást, a lótást-futást, ezért jöttem ide, de itt ugyanazt kaptam. Jó lenne nyugodtabb környékre költözni.
– Mennyit fejlődött, amióta a messzi északon röplabdázik? – Nem fejlődtem. Legfeljebb vissza! De rendszerint próbálom előszedni azokat a dolgokat, amelyeket a válogatottban tanultam. Van, aki azért szerepel a nemzeti csapatban, hogy parádézzon, van, akinek a szerződése miatt előnyös, de én sohasem tagadtam, hogy tanulni járok oda. Mészáros Dömötörtől, Veres Pétertől és Kántor Sándortól számos apróságot ellestem már az évek során.
– 2006-ban mégsem láthattuk címeres mezben. Miért? – Anyagi okok miatt kellett lemondanom a szereplést.
– Idegenlégiós létére anyagi gondjai vannak? – Vettem egy autót, és a részleteket mihamarabb törleszteni akartam, ezért a nyáron elmentem dolgozni egy kőműves mellé segédnek.
– Jövőre visszatér a nemzeti együttesbe? – Beszéltem Demeter György szövetségi kapitánnyal, de még nem biztos, hogy meghív a válogatottba. Egy biztos: ha hív, megyek!
– Néhány héttel ezelőtt Helsinki adott otthont a rövid pályás úszó Európa-bajnokságnak, ahol két magyar versenyző is aranyérmet nyert. Büszkélkedett a helybélieknek, hogy két honfitársa, Cseh László és Gyurta Dániel is ott volt a legjobbak között? – Nem, mert a finnek szerint egy külföldi nem lehet jobb, mint egy finn, éppen ezért nem szeretik a külföldieket. Én már elfogadtattam magam, és kiépítettem a saját kapcsolatrendszeremet. Kétféle emberrel találkoztam itt: aki rengeteget segített, és aki semmiben sem. Középút nincs!