„Megyek a saját fejem után”

Január: a sítábor hava
„Az idén is Ausztriába mentünk síelni, ahogy korábban – kezdi a 2006-os év önmaga és csapata számára legfontosabb eseményeinek felelevenítését Fábiánné Rozsnyói Katalin. – Ez elsősorban kikapcsolódás a lányok számára, bár nyilván fárasztó az egész napos síelés, de legalább folyamatosan a tiszta, friss levegőn vannak. A sífutásnak nem vagyok híve, mert annak idején nagyon utáltam, így nem hiszem, hogy meg tudnám velük szerettetni azt, amiről régen elég gyakran ellógtam. Egyszerűen nem voltam hajlandó megcsinálni!”

Február: a meleg égövi edzőtábor hava
„Huszonhárom napot töltöttünk Kaliforniában, San Diegóban, ahol már tavaly is voltunk. Délelőtt alaposan meghajtottam a lányokat, délután már nem mentem velük, de megmondtam, mit csináljanak. A helyszínválasztás az én dolgom. Jártunk már Ausztráliában, Floridában, Dél-Afrikában és Olaszországban is, de egyik sem volt ideális. Vagy rossz volt a víz, vagy szeles volt a pálya, vagy más baj volt. San Diegón kívül még egy hely van, ahova szívesen vinném a csapatot: Sevilla!”

Március: a dunavarsányi edzőtábor hava
„A lányok már vannak annyira profik, hogy a hangulatukat hozzá tudják igazítani a felkészülés menetéhez és az ismert célokhoz. Egyébként az sem érdekelne, ha valaki húzná a száját. De nem húzza senki! A rossz hangulatot maguk között tudják gerjeszteni. Valaki el kezd panaszkodni, nyafogni, s a többiek átveszik. Én ilyenkor mindig kiszúrom azt, aki elkezdte, félrehívom, és elbeszélgetek vele. A lényeg: örüljenek, hogy elvégezhetik a munkát, aztán örüljenek, hogy vége!”

Április: a szolnoki felkészülés hava
„Az árvíz miatt nem Szegeden, hanem Szolnokon rendezték meg az első válogatót. Ez számunkra nagyon kedvező volt, mert mi éppen ott készültünk. Szegeden mindig rengeteg kajakozó és evezős van a pályán, ráadásul gyakran lelassítanak, s tátott szájjal bámulják a lányokat. Ezt nem szeretem. Olyan az a pálya, mint az úszóknak a medence: nem tudnak kitörni belőle. Szolnokon nyugalom, csönd és szabadság honol. A természetes környezetben sokkal jobban érzi magát mindenki.”

Május: a duisburgi Világkupa-verseny hava
„Én csak ültem, és figyeltem! Elsősorban arra, vannak-e új versenyzők, illetve hogy milyen a régi vetélytársak formája. Észrevettem, hogy akik a két héttel korábbi Világkupa-versenyen jól mentek, ezúttal gyengébben teljesítenek, tehát a formájukat nem képesek állandósítani. Ezek nem okoznak majd nekünk gondot – mondtam magamban. Az egységek összeállításánál úgy próbáltam taktikázni, hogy a riválisok lehetőleg ne jöjjenek rá, milyen összetételben indul majd a csapatom a fontos világversenyeken.”

Június: a magyar bajnokság hava
„Tavaly Zágrábban kijelentettem, hogy az idén hat egységem fogja kvalifikálni magát a világversenyekre, így amikor ez a válogatók után valósággá vált, egyáltalán nem le-pődtem meg. A bajnokságon csavartam még egyet a dolgon, elindítottam Katit és Natasát egyesben is. Párosban és négyesben egyáltalán nem volt ellenfelük, s Natasa még így, felkészülés nélkül is megnyerte az egyest. Kati sajnos kikapott Benedek Dalmától, de nem szabad elfelejteni, hogy két éve nem versenyzett egyesben!”

Július: a racicei Európa-bajnokság hava
„Sejtettem, hogy a páros és a négyes számokban meglesz az aranyérem. Persze ilyesmiben sohasem lehet biztos az ember, hiszen a versenyző nem gép, minden benne van a pakliban, bármi közbejöhet! Például egészségügyileg. De az én feladatom az, hogy a lehető legjobb formába hozzam őket a fontos versenyek előtt. Timi ezüstérmes lett kétszáz egyesben, de láttam, hogy ebből a világbajnokságra arany lehet, ezért mindig szereztem a számára megfelelő edzőpartnert, akivel tudott gyakorolni, pályát menni.”

Augusztus: a szegedi világbajnokság hava
„Tudom, hogy remek volt a hangulat, de én csak egyszer hagytam el a csónakházat. Annak sem örültem igazán, amikor a lányok a közönség között jártak, mert féltem, hogy a hangulat eltereli a figyelmüket. Sajnos igazam lett, az ezer négyes befutója után az őrjöngő tömeg hatására visszafordultak, ünnepeltették magukat, s majdnem baj lett belőle! Ilyen légkör, ilyen szurkolás sehol a világon nincs, ezért érthető, hogy a lányoknak is szokatlan volt a miliő.”

Szeptember: egy megpecsételt sors hava
„Már az Európa-bajnokság előtt hallottam, hogy Benedek Dalma az én csoportomhoz szeretne csatlakozni, de nem foglalkoztam az üggyel. Aztán a világbajnokság alatt is eljutott hozzám az információ, persze egyszer sem közvetlenül tőle hallottam, úgyhogy ezúttal is azt mondtam: nem érdekel. Azt sejtettem, hogy az Európa-bajnokságot megnyeri, és a vébé előfutamai után már azt is tudtam, hogy a világbajnokságon is aranyérmes lesz. Amikor győzött, azt mondtam: Dalma most megpecsételte a sorsát!”

Október: Benedek Dalma hava
„Beadtam a derekamat. Pedig azt mondtam magamnak: van már két jó egyes versenyzőm, minek nekem egy harmadik? De mindig megsajnálom az embereket. Hát itt tartok! Megvannak az elképzeléseim, ezek alapján fogok dolgozni a továbbiakban. Megyek a saját fejem után. Egy biztos: nem vonulok külön senkivel, nem csinálok személyre szóló edzéstervet senkinek. Mindhárman együtt készülnek, aztán majd győz a legjobb, és az indul a pekingi olimpián! Dalma egyébként eddig rendesen dolgozik, nem lehet panaszom rá.”

November: az edzői önképzés hava
„Én állandóan a hibákra figyelek. A világbajnokságon is egyfolytában csak a tévé előtt ültem, néztem, ki mit rontott el. Ilyenkor egy edző tanul. Én is rengeteget tanulok, és sok tapasztalatot gyűjtök. Később megkaptam az egész verseny anyagát CD-n, és számítógépen végignéztem kockáról kockára. A hibák kijavításához persze kellenek a lányok is, de ők mindig partnerek ebben. Annyira megbíznak a férjemben és bennem, hogy mindig fenntartás nélkül elfogadják, amit mondunk.”

December: az újrakezdés hava
„Az aktuális szezon utolsó világversenye után mindig adok másfél-két hónap pihenőt a lányoknak. Lerakják a lapátot, hogy aztán ősszel a fokozatosság elvét követve ismét edzésbe álljanak. Futás, úszás, kondi szerepel ilyenkor a programban. Ami belefér! Ilyenkor szerzik meg azt az állóképességet, amely a versenyszezon elejétől kezdve, a kajakozás közben folyamatosan kopik. Természetesen az ünnepek ideje alatt nincsenek edzések, ekkor tíz nap szünetet kap a csapat.”