Habár a hölgyeknél még mindig inkább benne vagyunk a kontinens kosarasvérkeringésében, mint az uraknál, sajnos a gyengébbik nem sem zárt túl jó évet Magyarországon.
Pluzsik Tamás
A húszéves Köllô Rita (középen) és Honti Kata (jobbra) ha kell, csúszik-mászik a gyôzelemért
Pluzsik Tamás
A húszéves Köllô Rita (középen) és Honti Kata (jobbra) ha kell, csúszik-mászik a gyôzelemért
Hányattatásaink az Euroliga negyeddöntőjében kezdődtek, tehát még februárban, amikor a Sopron nem tudott meccset nyerni a későbbi harmadik Valenciennes ellen. A kiesés megfelelt a papírformának, így ez még nem tűnt tragédiának. A Pécs búcsúja ugyanebben a körben viszont már csalódás volt – a játékosoknak is, ami kiderül az esztendő legjobbjával, Béres Tímeával készített beszélgetésből –, mert az alapszakasz során fáradságos munkával kiharcolta, hogy hazai pályán vívhassa meg a legfontosabb mérkőzést a final four kapujában. Mégis elbukott. A márciusban, a tavasz első napján lejátszott és a Vilnius ellen 59–63-ra elveszített összecsapás őszies hangulatot hozott a Mecsekaljára, ahol nagyon vágytak a negyedik négyes döntőre. Epilógus: a litvánok a baranyai bravúr után nem tudtak több meccset megnyerni az Euroliga rájátszásában.
Klubszinten sajnos nem is termett több babér az évben, az új idényben már a csoportküzdelmek vége előtt két körrel három-három vereség áll a pécsiek és a soproniak neve mellett a tabellán, ami sokat ront az esélyeiken az egyenes kieséses rájátszásban, úgyhogy forduljunk a válogatottak felé!
Azt hittük, felnőttjeink Európa-bajnoki középdöntője sima lesz, diadalmenetben, magabiztosan masírozik be a kontinensviadal 16-osra bővített mezőnyébe Sterbenz Tamás együttese, ám nem így történt. Itt sem volt szerencsénk, akárcsak a Pécs esetében, csupán egy paraszthajszálnyi hiányzott, hiszen négy győzelemmel és két vereséggel ritkán végez valaki a harmadik helyen egy négyes csoportban. Nekünk sikerült. A Görögországgal szembeni hazai vereség, valamint a fehér- oroszországi kudarc – egyébként ez volt az első két meccs – megpecsételte a sorsunkat, utána már hiába jött négyes győzelmi sorozat, a csapat pótselejtezőre ítéltetett. Pontosabban ítélte saját magát, mert tovább kellett volna jutnia.
Azért van fény az alagút végén: utánpótlás-válogatottjaink Eb-szereplése. Főleg a 20 éveseké, akik összeszokottságuknak köszönhetően ezüstérmet nyertek a soproni tornán, de a 18 és a 16 esztendősek is megállták a helyüket az A-divízióban, vagyis a legjobb 16 között. Hátha a „nagyok” is megcsípik jövőre a maradék egy helyet. Ott lenne a helyük!