A magyar férfi vízilabda-válogatott hétfőn kezdte meg ötnapos felkészülését, péntekig nyolc tréninget tudnak le a játékosok. Nincs kivétel.
Mirkó István
A fárasztó úszás után Kásás Zoltán és Kemény Dénes szólt a lihegôkhöz
Mirkó István
A fárasztó úszás után Kásás Zoltán és Kemény Dénes szólt a lihegôkhöz
Euroliga-győzelem, vasárnapi meccs nem ok a felmentésre. Ahogy a világversenyeken a szerbek, a decemberi szürke hétköznapokon Kemény Dénes sem kegyelmez. Az egri játékosok a Csehov elleni 14–13-as diadal fáradalmaival az izmaikban csobbantak hétfő délelőtt a vízbe, de nem valószínű, hogy a szombaton mérkőző Domino (még utazott is Görögországból) és Vasas játékosai, valamint a Recco két légiósa, Madaras Norbert és Kásás Tamás is a nyári szabadság utáni frissességgel vetette volna magát a munkába. De nincs megállás, hétfő után kedden is újabb, egyre megerőltetőbb hosszok vártak legjobb pólósainkra a Hajós Alfréd uszoda fedett medencéjében.
Így készülnek
Legközelebb január 15–19-ig Balatonfűzfőn tréningezik a válogatott, majd a hónap végétől elindul a közvetlen vb-felkészülés. Február közepén három napig Kecskeméten hangol a csapat (13-án meccset játszik az olaszokkal), majd 14. és 18. között nagyváradi tornán szerepel. Egyelőre kérdéses a berlini vendégeskedés, a horvátok biztosan jönnek a Margitszigetre, Debrecenben pedig március 1-től 4-ig rendezünk ötcsapatos viadalt.
De jó is a fedettben! Ilyenkor mindig a kevésbé komfortos sátorban szoktak készülődni, ám bizonyos szempontból a kényelmes körülmények, a merülőfal, a feszített víztükör sem minden. Kásás Zoltán edző azt ecseteli, régen telt házas meccseket rendeztek a Hajósban, és még divat volt a kiszorító elnevezésű játék. Most itt nem írjuk le a szabályait, csak a teljesség igénye nélkül annyit árulunk el, hogy a medence szélét (peremét, ahogy tetszik), azon belül is a két papuccsal behatárolt részt (kvázi kaput) kellett eltalálni a két pólósból álló „csapatoknak”. Vagyis a vízből messziről kellett egyeneset lőni, a két kaput védő pedig a partról igyekezett kirúgni vagy kiütni a labdát, beleugorva a habokba. Vagyis a sok csobbanás és kimászás is edzette a játékos kedvűeket. Most a feszített víztükör vívmánya miatt (nincs medenceperem a hosszanti oldalon), szinte sehol sem végezhető ez a hasznos gyakorlat, pedig ahogy Kásás Zoltán állítja, ezek a srácok (mármint az éppen az úszópenzumot teljesítő olimpiai bajnokok) is szívesen gyakorolnák a póló e változatát.
A víztükröt tizenegyen hasítják, a három kapus (Baksa László, Jászberényi Gábor, Szécsi Zoltán) a merülőfal által leválasztott nyolcméteres sávban dolgozik Mátéfalvy Csaba kapusedzővel. Ha a tizennyolcas keretből indulunk ki, és figyelembe vesszük a sérült Fodor Rajmundot, még mindig nem stimmel a létszám. Nos, Biros Péternek kiújult egy korábbi lovaglóizom-sérülése, Varga Dániel lázzal küszködött, Steinmetz Ádám pedig hányt. Ezért a 11 mezőnyjátékos. Nem hiányzik viszont Gulyás Zoltán, a válogatott novemberben kinevezett technikai igazgatója, akit Kemény Dénes javasolt, segítendő neki a munkában. A szövetségi kapitány azzal magyarázta korábban a tisztség létrehozását a válogatottnál, hogy az idén nyáron rengeteg szervezési gond szakadt a nyakába, ami rendkívül leterhelte. A riválisok külön alkalmaznak valakit az ilyen jellegű feladatok ellátására, miért ne lehetne nálunk is ugyanezt megvalósítani.
A kondizást beteljesítő egyórás intenzív úszás után Kemény Dénes egybegyűjti csapatát, néhány szót szól, aztán mindenki már csak levezet. Az arcokon látszik, ezúttal nem szabadon választott edzésen vettek részt a játékosok. De tudják ők is, hogy nincs kegyelem. Nem kérhetnek, mert Melbourne-ben a szerbek sem adnak. Bevésődött az agyakba.