Szeged–Sopron 76–75. Pécs–Miskolc 64–63. Két váratlanul szoros eredmény a női bajnokság legutóbbi fordulójából, mi több, a szegediek győzelme szenzációszámba megy.
Meggyesi Bálint
Iványi Dalma (balra) szinte egyedül akadályozta meg, hogy meglepetés szülessen
Meggyesi Bálint
Iványi Dalma (balra) szinte egyedül akadályozta meg, hogy meglepetés szülessen
Enyhén szólva is meglepő eredményeket hozott a hét végi forduló a női bajnokság eddig unalmasnak titulált, és lefutottnak hitt élvonalában. Mindkét, a mezőnyből eddig toronymagasan kiemelkedő euroligás együttesünk „egypontos” mecscset játszott – amíg azonban a Sopron a létező legminimálisabb különbséggel alulmaradt Szegeden, addig a címvédő Pécs ugyanennyivel legalább megverte a Miskolcot. Bár meglehet, ha a baranyaiak is idegenben játszanak, őket is meglepik...
De nem lepték meg. És ez elsősorban Iványi Dalma érdeme volt. Az utóbbi időben – persze csak magához képest – gyengébb formát mutató irányító ugyanis olyannyira a kezébe vette vasárnap a karmesteri pálcát, hogy győzelemre is vezette csapatát.
A MiZo 64 pontjából 25-öt ő szerzett, másik öt pécsi kosár esetében pedig ő adta a gólpasszt, tehát tőle jutott el a labda a tiszta dobóhelyzetben lévő társhoz.
Egyértelműen a 30 esztendős, nyolcas mezben játszó irányító volt a mezőny legjobbja, amit alátámaszt még néhány adat: például a 10/16-os mezőnybeli dobóteljesítménye, a hibátlan büntetőzése, valamint a négy lepattanója és ugyanennyi szerzett labdája. Fényes bizonyíték arra, hogy a namuri betlije – mindössze hét pont, ám közben öt személyi hiba és öt eladott labda – ellenére Iványi Dalma nem felejtett el kosárlabdázni. Csak mostanában kicsit többet hibázik, mint az elmúlt esztendőkben.
Szükség is volt a magára találására, mert egyrészt Béres Tímea kiválásával az eddiginél is kevesebb segítséget kapott a palánk alól – bár az eddig egyértelműen csalódást keltő világbajnok, az ausztrál Jennifer Hazel Whittle most legalább a lecsorgó labdákat leszedte –, másrészt a vendég miskolciak váratlanul jól játszottak.
Jobban dobtak, sőt jobban is lepattanóztak a bajnoknál, amit csak az kompenzált, hogy túlzottan sok labdát adtak el (23-at), és a hazaiak több triplát dobtak.
Szóval jól kosárlabdázott a DKSK, meglepően jól, persze ha azt nézzük, hogy a pécsit megelőző nyolc bajnokijából hetet megnyert, ez korántsem meglepő. Az már inkább, hogy tette mindezt úgy, hogy végig ott lebegett a feje felett Damoklész kardja. Hogy csődbe megy a csapatot működtető kft., hogy szétszélednek a játékosok... És mivel még messze nem múlt el ennek veszélye, van remény arra, hogy az ilyen eredmények, mint a vasárnapi, felkeltik a támogatók figyelmét. Legalábbis, ha valóban piaci alapon működik a támogatási rendszer, azaz a jó eredmények értékesebbé teszik a csapatot és a játékosokat.
Persze ehhez – akárcsak a soproniak szegedi vereségéhez – kellett az is, hogy a múlt héten fárasztó és balsikerű idegenbeli mérkőzésen vegyen részt az esélyesebb együttes az Euroligában. Egyre inkább látszik, mennyire megterhelő a legjobbak sorozata, és ez egyre több lehetőséget kínál az itthoni trónkövetelők számára.