Csepelen vár áll és kőhalom

Kora reggel minden csendes, és néptelen a csepeli Duna-part. Járókelők csak elvétve tűnnek fel a takaros mellékutcákban, a 71-es busz is csupán húszpercenként dübörög el a Hollandi úton, a Csepeli KKE kajak-kenu telepe előtt.
Aki belép a rozsdás kapun, egy szürke, ósdi épülettel találja magát szembe. Repedt ablakok, penészes házfalak, a látvány korántsem biztató. Kicsivel hátrébb azonban egy impozáns, újszerű ház okkersárga vakolata vonja magára a tekintetet. Modern nyílászárók, tiszta üvegek, ide élmény belépni. A szerényen berendezett földszinti helyiségből nyílnak az öltözők meg a konditerem.

Az aula kellős közepén lépcső vezet az emeletre, ahol – nincs semmi!
A téglák kilátszanak a vakolatlan falakból, csupasz vezetékek kígyóznak mindenütt. Minden úgy fest, mint egy építési területen, de sehol malteroskanál, állványzat, cementeszsákot cipelő munkás. A területet félkészen hagyták.

Hamarosan befut Ludasi Róbert, a Kolonics György, Kozmann György világbajnok kenu páros edzője.
„Az államtól kapott nyolcvanmillió forintból épült ez a ház, de amikor az emelet befejezésére került volna a sor, sajnos elfogyott a pénz – kezdi a tréner. – Állítólag kilencmillió kellene még, de egyelőre nem tudom, honnan, és mikor tudjuk előteremteni. Nem állunk jól anyagilag, ezért megkerestem az azóta már megszűnt Nemzeti Sporthivatal akkori vezetőjét, Ábrahám Attilát, de nem tudott segíteni. Pályázatokat ajánlott, mondván: talán sikerrel járunk. Később Schmitt Pálhoz, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökéhez fordultunk, majd a Magyar Kajak-kenu Szövetségtől reméltünk megoldást. Mindhiába.”

A ház egyébként nemcsak Ludasi sportolóinak kényelmét szolgálná, rendszeresen itt edzenek Séra Miklós kajakozói, a világbajnok négyes tagjai, Vereckei Ákos, Kökény Roland, Gyökös Lajos és Horváth Gábor is.
A vár áll, de mire mennek vele, ha az emelet nem több, mint puszta kőhalom?