„A vízben megértjük egymást”

Már a Vasasba menetelük is hasonló forgatókönyv szerint zajlott. Röviden: döcögősen. Varga Dániel és Varga Dénes az UTE utánpótláscsapataiban bontogatta szárnyait, végül egyikük sem a lilák játékosaként töltötte be a húszat. A most 23 esztendős Dániel 2002-ben szerződött a Vasashoz, jogi bonyodalmak miatt nem volt csendes a klubváltása. A most 19 éves Dénest 2004. december 31-ig kötelezte megállapodás az UTE-hez, ám ő mindenképpen a Vasasnál szerette volna folytatni a vízilabdázást. Igen ám, de az angyalföldiek nem akartak annyit fizetni érte, amennyit a lilák kértek, így késett a bemutatkozása. Többet, mint kellett volna. Az iskolában egy trükkös kosárlabda-mozdulat után 2004 novemberében elszakadtak a térdszalagjai, így csak 2005. március 19-én Szentesen mutatkozhatott be a TEVA-VasasPlaketben. A testvérek ekkor pólóztak először egy csapatban az OB I-ben, a válogatottban pedig az idén június elsején szálltak vízbe együtt a szlovákok ellen.


– Jó hatással van a teljesítményére, ha a testvére is ott tempózik a vízben?
Varga Dániel: – Igen, de nem pusztán azért, mert Dumi az öcsém. Leginkább az adottságai miatt: mozgékony, robbanékony, betör, visszamozdul. Neki bátrabban passzolok, miközben nem oda nézek, mint másnak, hiszen mindenkinél jobban ismerjük egymást. Az ő góljainak természetesen jobban örülök, mintha más lőtte volna.
Varga Dénes: – Pozitívan hat rám, ha Dani is ott van mellettem. Ismerjük a másik gondolatát is, a vízben megértjük egymást. Érdekes, a medencében hasonlóan jár az agyunk, egyébként pedig nem. Sőt gyökeresen eltérő a gondolkodásunk.

– Miért jó pólós a másik?
V. Dániel: – Mert szertelen, gátlástalan, fékezhetetlen. Igaz, ezek a tulajdonságok egyben hátrányt is jelentenek. Különlegessége az induló lábtempó, egy olyan mozdulat, amely senkiéhez sem hasonlít. Ez egy pozitív deviancia.
V. Dénes: – Teljesen más aspektusból figyeli a meccs történéseit, mint a nagy átlag. Folyamatosan meglepjük egymást is, ami büszkeséggel tölt el.

– Milyen jó tulajdonságai vannak még a testvérének?
V. Dániel: – A legnagyobb pozitívum, hogy az öcsém!
V. Dénes: Szinte mindenre éppen fordítva reagál, mint én.

– Mi kerül a rossz oldalra?
V. Dániel: – Nem szívesen beszélek róluk. Legyen elég annyi, hogy amíg együtt laktunk, sokat veszekedtünk – amióta külön élünk, alig-alig.
V. Dénes: – Nem lenne sportszerű, ha árulkodnék, maradjunk a jó dolgoknál.

Nos, kijár nekik a jóból, de a rosszból is. Sokan azt tartják, nem véletlenül, hiszen annyira más srófra jár az agyuk, hogy a sors fura helyzetekbe taszítja őket. A klubváltásról, a kosarasbalesetről már volt szó, és a sor folytatható: Varga Dénes tavaly azért nem tudott együtt készülni a felnőttválogatottal, mert egy ifibajnokin úgy „találkozott” a keze egy játékos arcával, hogy a fog ejtette seb súlyosan elmérgesedett. Aztán még azon a nyáron, a montreali vb ideje alatt többedmagával karambolozott, hónapokig tartó felépülés következett. De említhetnénk a hobbiból festegető, hamarosan saját honlapot indító bátyját is, aki 2004-ben, a válogatott nagykanizsai bemutatója előtt úgy ugrott be a vízbe, hogy eltört a lábujja, aztán alighogy felépült, a bajnoki döntő második meccsén a kezén sérült meg az ujja…
Két testvér, két egyéniség – egyedi sors.