A játékát nem lehetett megunni

Mielőtt a búcsú pillanatait idéznénk fel, pörgessük vissza az idő kerekét. Álljunk meg, mondjuk, Sebes Gusztávnál.

Az Aranycsapat szövetségi kapitánya a kor meghatározó egyénisége, fontos szerepet játszott Puskás Ferenc meg a többi klasszis életében. Azt mondták róla, pótolhatatlan volt, és ez bizony tökéletesen igaz. Az ő koncepciója nélkül nem jutott volna el a magyar futball csaknem a világ trónjáig, Sebes Gusztáv elképzelései nélkül aligha született volna meg az Aranycsapat. Ő találta ki azt is, hogy a legjobbak egy-két klubban futballozzanak, így lett központi csapat a Budapesti Honvéd. Sokan a szemére vetették a kapitánynak – mint régi MTK-játékosnak –, hogy miért nem egykori klubját favorizálja és erősíti meg. Mások azt kifogásolták, miért nem a Fradira épít, hiszen a zöld-fehérek mögött állnak a tömegek. Az edzőnek elsősorban Puskás Ferenc és Bozsik József kellett, és volt olyan variáció, hogy a két legendás kispestit elviszi a Ferencvárosba.

És felvetődött, hogy Partizán néven új magyar klub alakul, benne az Aranycsapat tagjaival. Ebből azonban semmi sem lett. Sebes Gusztáv a Kispest mellett döntött, az MTK-t meghagyta teljes egészében, talán azért is, hogy a Honvédnak legyen valamirevaló konkurenciája itthon. Az viszont már nem a kapitány ötlete volt, hogy a csapatok borzalmas neveket kapjanak, olyat, mint az ÉDOSZ vagy a Kinizsi, ezt a sporthivatal sajtóosztályán eszelték ki. Így lett a Kispestből a korszak meghatározó, világszerte csodált Honvéd nevű szuperalakulata, a fradista Budai II Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal megerősítve. És ez a legendás együttes akkoriban valóban végigverte Európát.

Czibor Zoltán poénja, a kapitány tévedése

S itt újra álljunk meg.

Helyesebben, térjünk át a magyar válogatottra, hiszen a nemzeti csapat története ezen a ponton szorosan összekapcsolódik a Honvéddal. Válogatottunk 1956 őszén káprázatos menetelésbe kezdett, győzött Belgrádban 3:1-re a jugoszlávok ellen, majd 1956. szeptember 23-án, egy hónappal a forradalom kitörése előtt Moszkvában, a Lenin-stadionban, 105 ezer néző előtt győzte le a Szovjetuniót. A gólt Czibor Zoltán szerezte, s a legenda szerint az Aranycsapat balszélsője odakiáltott Lev Jasinnak, a szovjetek kapusának: „Vigyázz, oda ne csípje a kezedet a labda!” Ekkor történt, hogy Bukovi Márton szövetségi kapitány, aki szokásához híven percekkel a meccs befejezése előtt az öltözőbe ballagott, a szovjetek egy les miatt meg nem adott góljának moraját hallva azt hitte, döntetlen lett a vége. Amikor a csapat az öltözőbe ért, így dicsérte a fiúkat: „Nem baj, fiúk, Moszkvában szép eredmény a döntetlen.” Puskás Ferenc válaszolt: „Szép, de nyertünk!”

Aztán október 7-én, Párizsban 2:1, október 14-én, Bécsben 2:0 a mieink javára. Az osztrákok elleni meccsen így állt fel a magyar csapat: Grosics – Kárpáti, Börzsei, Kotász – Bozsik, Berendi – Sándor, Kocsis, Hidegkuti (Machos), Puskás, Czibor. A góljainkat Puskás Ferenc és Sándor Károly szerezte.
Puskás Öcsi ekkor játszott utoljára a nemzeti csapat címeres mezében.

Tatán rádión hallgatták, hogy kitört a forradalom

A bécsi meccs után Tatán edzőtáborozott a válogatott, és a svédek elleni budapesti meccsre készült, amikor kitört a forradalom. Október 23-án a játékosok az edzőtáborban a rádiót hallgatták, s egy ideig még hitegették őket, hogy lesz meccs, készüljenek tovább, de mindenki tudta, itthon immár végleg megváltozik a világ. Még az sem hatott, hogy Szepesi György a forradalom kezdetén a rádióban beszélt az emberekhez, mondván: elvtársak, menjenek haza, hogy meg lehessen rendezni a mérkőzést.

Puskás Ferenc 1956. november 1-jén búcsúzott el az országtól. A Budapesti Honvéd azon a reggelen indult Bécs felé, azzal a szándékkal, hogy megmérkőzzön a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a spanyol Athletic Bilbaóval. Egyértelmű: a játékosok induláskor nem gondolták, hogy nem jönnek haza. Hogy ez az út teljesen megváltoztatja a későbbi életüket. A Honvéd aztán Baszkföldön kikapott 3:2-re, de onnan többen nem hazafelé vették az irányt, hiszen Magyarországon még válságos volt a helyzet, az utcákon harcok dúltak, az emberek menekültek. Ehelyett mindenki megpróbálta kimenekíteni családtagjait. Az UEFA Brüsszelt jelölte ki a Honvéd–Bilbao meccs visszavágójának helyszínéül, a mérkőzést december 20-án rendezték. A magyar csapat a két kupameccs között 5:5-ös döntetlent játszott a Real-Atlético vegyessel, 4:3-ra megverte a Barcelonát, 2:1-re az AC Milant, 4:1-re a Werder Brement, rendszerint 40-50 ezer néző előtt.

A brüsszeli visszavágóra Sebes Gusztáv volt szövetségi kapitány is kiutazott, azzal a céllal, hogy hazahívja a fiúkat. A játékosok tisztelték a szakembert, de például Czibor Zoltán ott és akkor azt mondta neki: „Öreg, hagyja már abba!” Sebes Gusztáv elsősorban Puskás Ferencet győzködte, mert jól tudta, a kapitányon múlhat minden: ha ő jön, jönnek a többiek is.

A Honvéd 3:3-as döntetlent játszott, így kiesett a BEK-ből.

Ez volt Puskás Ferenc utolsó tétmeccse kedvenc csapatában, a kispesti együttesben. Ezt követően még játszottak hírverő meccseket, részt vettek a híres-hírhedt dél-amerikai túrán, de az igazi búcsút a Honvéd-szereléstől ez a Bilbao elleni meccs jelentette.

Azt mindenki tudja, hogy Puskás Ferenc néhány bizonytalanságban eltöltött hónap után a Real Madridnál kötött ki, s túl a harmincon sikert sikerre halmozott a királyi gárdával. Az idő kerekét mégsem sikerült megállítania, s bár félt a búcsú pillanatától, elkerülni nem tudta. Pedig Puskás mindent megtett azért, hogy minél tovább játszhasson. Vigyázott magára, elsősorban a súlyára, rengeteget pihent, s nem italozott. Ezért is volt képes 39 esztendős koráig futballozni – méghozzá világszínvonalon. Csak összehasonlításként: Kocsis és Czibor két esztendővel volt fiatalabb Puskásnál, de ők évekkel korábban, az 1962–1963-as idényben búcsúra kényszerültek a Barcelonánál. Öcsi viszont még 1966-ban is BEK-győztesnek mondhatta magát, sőt a következő évadban is tagja volt a Real keretének.

Emlékezetes győzelem a madridi búcsúmeccsen

De aztán ő is elköszönt: 1969. május 26-án utoljára futott ki a Bernabéu-stadion gyepére a királyi gárda hófehér szerelésében. Ez volt Puskás Ferenc búcsúmeccse, természetesen telt ház előtt, a Real 4:2-re verte meg a Rapid Wient, és a találkozó teljes bevételét Pancho és családja kapta meg. Vastaps, s elképesztő szeretetáradat búcsúztatta a legendás 10-est.

Aztán a sors úgy akarta, hogy a leghíresebb magyar itthon is megmutassa magát még egyszer. A forradalom után negyedszázaddal, 1981-ben lépett ismét magyar földre, s aztán már rendszeresen járt Magyarországra. Puskás Ferenc 1981. június 6-án, a Magyarország–Anglia vb-selejtező előtt a Budapest–Vidék öregfiúkmeccsen futott ki a Népstadion gyepére. Itt is telt ház és elképesztő ováció fogadta a meghatott zsenit. Újabb tíz évnek kellett eltelnie, mire Puskás Ferenc végleg hazatelepült, ez 1992-ben történt, amikor is Öcsi bácsi az MLSZ nemzetközi igazgatója lett.

Onnantól kezdve már nem búcsúzott. Sem a futballtól, sem a hazától. Itt élt köztünk – és itt is marad az idők végezetéig. ---- S ----