Keserűre sikerült a jubileum

Jubileum és debütálás. Kedves gesztusként a ZTE is üdvözölte az ellenfél csapatában az ötszázadik bajnoki mérkőzését játszó Kuttor Attilát, tiszteletére eljátszották a ZTE-indulót. A szimpatikus labdarúgót az MLSZ versenyigazgatója, Füzesi Zsolt is felköszöntötte a találkozó előtt, és jó volt hallani az egerszegi szurkolók elismerő tapsát, pedig Kuttor Attila sok helyen megfordult karrierje során, Egerszegen éppen nem.

E helyütt ugorjunk egy lendületeset: már csak 499 mérkőzés kell Fekete Attilának ahhoz, hogy utolérje rutinos csapattársát. A Kecskemétről Székesfehérvárra tavaly nyáron szerződő tizenkilenc éves futballista már azt is nehezen emésztette meg, hogy csütörtökön szóltak neki: a felnőttekkel utazhat Egerszegre. Majd pénteken kora délután alig akart hinni a fülének, amikor megtudta, hogy a kezdőcsapatban kap helyet.

„Nem állítom, hogy Kecskeméten kiürültek az utcák, de a családom a tévé előtt ül, az biztos” – mondta péntek este a kezdés előtt elfogódottan a fiatalember, akinek Darko Ljubojevics őrzése volt a feladata.

S akkor máris a meccs eseményeinél tartunk: a szerb légiós előrébb, míg Molnár Balázs hátrébb szerepelt a két belső ZTE-középpályás közül, így volt némi mélységi tagozódás a hagyományos 4–4–2-es szisztémában (a fehérváriaknál bekerült a csapatba Vadász Viktor is, akinek édesapja, Vadász Imre egykoron, 1985 tavaszán egy jól irányzott büntetővel kiejtette az UEFA-kupából a Manchester Unitedet).

Miután kialakultak a párok, a vendégcsapat máris vezetést szerzett, és a büntető igencsak felpaprikázta a hazaiakat, játékosokat, szurkolókat egyaránt, és ebben a pezsgő hangulatban a ZTE maegpróbálta átvenni a játék irányítását. A házigazdák többet birtokolták a labdát, Molnár Balázs a védelem elől indulva próbálta támadásba dobni társait, és látszott, a kék-fehérek a széleken próbálják meg feltörni a biztonságra igencsak ügyelő vendégeket. A két zalai gól előkészítését elnézve azt kell mondanunk, ez sikerült is nekik.

A második félidőben inkább a küzdelem dominált, futballra emlékeztető jelentekből kevesebbet láthatott a szurkolósereg. Miután az eredeti szerkezetben játszva nem tudott akciókat vezetni a vendégcsapat, Marijan Vlak változtatott, a támadó középpályás Nagy Dánielt küldte be először, a védősorba – mintegy feltalálva a támadó jobbhátvéd fogalmát. Később Horváth Ferenc beállásával kétcsatáros játékrendszerre állt át a Fehérvár, a piros-kékek így sem tudtak erőre kapni, ezért a horvát edző Alex Alumonát is beküldve már három támadóval próbálkozott.

Fáradni látszott a ZTE, egyre több volt a pontatlan passz, a céltalanul előrevágott labda, az idő előrehaladtával egyre csökkent, majd gyakorlatilag megszűnt a zalaegerszegi támadójáték, ám a vendégek nem tudtak mit kezdeni a mezőnyfölényükel.

Azonban fáradtság ide, vagy oda, a ZTE győzelemmel hangolt az év utolsó és izgalmasnak tűnő mérkőzésére, az MTK elleni bajnokira.

A lefújás után a legbánatosabb játékos a fehérvári Kuttor Attila lehetett: a jubileumi, ötszázadik bajnoki meccséhez jobban illett volna a győzelem. ---- M ---- &