A magyar foci örökös kapitánya lett

Jenei Imrének elege lett. A román Steaua Bucuresti csapatával korábban BEK-et nyerő szakember azt mondta, neki ennyi éppen elég volt a magyar futballból. Szövetségi kapitányként dolgozott hazánkban, több-kevesebb sikerrel, aztán jött egy görögök elleni Eb-selejtező, és Budapesten szenvedtünk 1–0-s vereséget. Jenei akkor adta be a lemondását, amelyet, ha hiszik, ha nem, nem fogadott el az MLSZ elnöksége. Győzködték, marasztalták a szakembert, de ő hajthatatlan maradt, és azt mondta, legszívesebben világgá futna innen, és ha kell, inkább egyoldalúan felbontja szerződését.

Jenei Imre csömöre azt jelentette, hogy új kapitány kellett a nemzeti csapat élére.

A legtöbb esélye erre Mészöly Kálmánnak volt, legalábbis Laczkó Mihály, az MLSZ akkori elnöke őt favorizálta. Azonban a sok vihart megélt és már akkor is zsákutcába jutott magyar futball egészen különleges eseménnyel gazdagodott. Egyszerűen megfúrták Mészöly Kálmán kinevezését az elnökség tagjai, mondván, ő már egyszer itthagyta az országot és a válogatottat, és akkor találta ki valaki, hogy Puskás Ferenc legyen a kapitány.

Góllövőket keresett, de sajnos nem talált…

Öcsi bácsi még csak-csak hajlott a feladatra, ám ott volt Erzsi néni, a felesége. Márpedig, ha az asszony kerek- perec kijelenti, hogy hagyják békén az urát, ne idegesítsék, akkor aztán győzködhették volna. De szerencsére Erzsi néni beleegyezett, hogy imádott férje elvállalja a feladatot. Akkoriban, 1993-ban a legendás 10-es még mind fizikailag, mind szellemileg frissnek és erősnek tűnt, jóllehet így is sokan féltették a rá váró kudarcoktól.

Öcsi bácsi nyugdíjasként látott munkához, megbízatása négy mérkőzésre szólt, amit előre kikötöttek. Kinevezésekor csak ennyit mondott: „Egy éve megígértem az asszonynak, hogy abbahagyom az edzősködést, és időm nagy részét a családnak szentelem. Most mégis szószegő lettem, mert annyian kértek, szinte könyörögtek, hogy képtelen voltam nemet mondani. Felkészültnek érzem magam a kapitányi feladatra, minden a fejemben és a szívemben van. Láttam a válogatott csapatot többször is. Számomra elsősorban a gólok hiányoztak, ezért most olyan játékosokat keresek majd, akik változtatni tudnak ezen a helyzeten. Tudom, nehéz lesz megtalálni a góllövőket, hiszen az élcsapatok egyetlen olyan játékost sem tudnak felmutatni, aki igazi csatárerényekkel büszkélkedhetne...”

Kemény kritika és valós helyzetelemzés volt.

Puskás Ferenc április 15-én debütált magyar szövetségi kapitányként, méghozzá a svédek elleni, budapesti találkozón. Szörnyű meccs volt, és nemcsak azért, mert a svédek 2–0-ra győztek, hanem inkább azért, mert a lelátón mindössze ötezren ücsörögtek, és nézték, amint a Petry Zsolt – Telek András – Nagy Tibor, Lőrincz Emil, Márton Gábor – Pisont István, Détári Lajos, Balog Tibor, Duró József – Kiprich József, Hámori Ferenc összeállítású magyar csapat családi körben kapitulál. ----