„Super Seb”, a rekorder

Sebastien Loeb az igazak álmát aludta svájci otthonában, amikor több ezer kilométerrel arrébb Marcus Grönholm felborult az Ausztrál rali pénteki első szakaszán. Ez gyakorlatilag azt is jelentette, hogy a francia pilóta megszerezte pályafutása harmadik világbajnoki címét.

Ez aztán a hidegvér! – gondolhatnánk. Pedig szó sincs róla. Loeb egyszerűen túl ideges volt. Lelkileg nagyon rosszul viselte, amikor az előző versenyen, a Török ralin Grönholm szinte szárnyalt, ő pedig nem tehetett semmit az ellen, hogy a kétszeres világbajnok finn egy verseny alatt tíz pontot farag a hátrányából. Ezt nem akarta még egyszer élőben végigkísérni.

Aztán, amikor péntek reggel felébredt, és bekapcsolta a telefonját, szinte záporoztak rá az üzenetek. Egyszerre értesült a balesetről, az eredményekről és arról, hogy legfőbb riválisa több mint tízperces hátrányba került. Hát nem volt rosszkedvű. Akkor már tudta, hogy a finn reálisan nem tudja felküzdeni magát a dobogóra, amire pedig nagy szüksége lett volna ahhoz, hogy legalább matematikai esélye maradjon a végső sikerre. Nem is sikerült neki.

Loeb a végén sms-t küldött Grönholmnak, amelyben megköszönte az idei remek küzdelmet. És jött a válasz: „Fair csata volt, megérdemelted a sikert. De jövőre újra várlak a pályákon!” Hát így megy ez világbajnokok között.

Egy petákot sem adtak volna a sikeréért

Az idén történtek fényében talán furcsán hangzik, de a szezon elején nem túl sokan fogadtak volna nagy tétben arra, hogy Loeb megvédi világbajnoki címét. Amikor tavaly, év végén a Citroën bejelentette, hogy átmenetileg kivonul a sorozatból, a francia pilóta jó néhány ajánlatot kapott, de úgy gondolta, hű marad a márkához. Ez egyébként az egész pályafutására jellemző, összesen két vb-futamon indult más márkával – egy Toyota Corollával –, de akkor is versenyzett más sorozatban Citroënnel. Úgy gondolta hát, inkább indul kevesebb eséllyel egy privát csapat színeiben, és kivárja, amíg a francia márka visszatér.

Butaság lenne azt gondolni, hogy a gyár nem tett meg mindent Loeb új csapatáért, a Kronosért, viszont az is tény, hogy fejleszteni már nem nagyon fejlesztette a Xsara WRC-t (inkább a C4-esbe fektette az engergiát, amelyet a francia pilóta már ki is próbálhatott).

Így kezdődött az év. Kevés eséllyel, sok lelkesedéssel.

Tornásznak készült, de meggondolta magát

Aztán Loeb szép lassan elkezdett versenyeket nyerni, és 12 futam alatt már annyi előnyt gyűjtött, hogy még a kartörés és vállsérülés is belefért. Na jó, maga a versenyző nyilván tudná feledni a hegyikerékpározás közben elszenvedett balesetet, de a vb-cím így is megvan, és végül is ez a lényeg. Mert számára mindig is csak a győzelem volt elfogadható.

Eredetileg tornásznak készült. Tinédzserként a francia tornászbajnokságon tépdeste a babérokat, arról álmodott, hogy olimpiai bajnok lesz, ám jött az újabb szerelem, az autó. Már 21 éves volt (vagyis viszonylag idős, ahhoz képest, hogy korábban nem is gokartozott), amikor különböző tehetségkutató sorozatokon elindult. Felfigyeltek rá – ő lett az év tehetsége –, s nem akárki, a Citroën-csapat főnöke, Guy Frequelin lett a mentora. Indult a francia juniorbajnokság versenyein, valódi aszfaltspecialista lett. Nem véletlenül térünk ki erre, hiszen Loebre rásütötték a bélyeget, hogy kizárólag aszfalton képes a sikerre. Na, erre fogta magát, elkezdte feszegetni a skatulyát, amibe belekényszerítették, és szépen lassan, centiről centire lerúgta magáról.

Az első teljes WRC-s szezonjában (2002-ben) megszerezte első futamgyőzelmét, ám attól megfosztották (a Monte-Carlo-ralin a célba érkezés után kapott időbüntetést, ami miatt visszacsúszott a második helyre), úgyhogy hivatalosan a Német ralin aratott diadal volt pályafutása első vb-sikere. Ezt követte még huszonhét – s ezzel Loeb a vb-futamgyőzelmek tekintetében mindenkinél eredményesebb. (Carlos Sainz követi, 26 elsőséggel.)

A csúcsdöntés a hobbijává vált

Az utóbbi két évben afféle rekordhalmozóvá lépett elő – a 28 futamgyőzelem csak egy a sok csúcs közül, amit megdöntött. A 2005-ös Korzika-rali mind a 12 gyorsasági szakaszát megnyerte, és ez korábban még egyetlen pilótának sem sikerült. Nem véletlenül kezdték Super Sebnek becézni.

Aztán ott van az egy idényen belül aratott győzelmek száma. Az erre vonatkozó rekordot Didier Auriol tartotta hat elsőséggel, s ezt Loebnek tavaly négygyel sikerült megfejelnie. Ja, és hogy teljes legyen a kép, ő lett a Bajnokok bajnoka is (ezen a különös rendezvényen a leghíresebb autó- és motorversenyzők mérik össze gyorsaságukat azonos járművekkel).

A franciák immár háromszoros világbajnoka tehát történelmet írt. És nem csak az eredményeivel. Ő az új generáció egyik képviselője. Néhány évvel ezelőtt ő és Markko Märtin volt az úttörő az új vezetési stílusával, amely már nem az agresszív erőcsúsztatásra épült (ennek Colin McRae és Tommi Mäkinen volt nagy tudora), hanem a technikai fejlesztések – főleg az aktív differenciálmű – nyújtotta lehetőséget kihasználva, minimálisat csúsztatott a kanyarban, és gyakran agresszívan levágta a kanyarok belső ívét.

Van, akinek ez tetszik, van, akinek nem. (Utóbbiak a látványos megoldások hívei.) Egyvalami azonban tény: eredményes.

És Loeb még nagyon fiatal, úgyhogy sohasem látott magasságokba emelkedhet. És van előtte egy még megdöntetlen rekord: Juha Kankkunen és Tommi Mäkinen négyszeres világbajnok, míg ő „csak” háromszoros.

Egyelőre.