Rangadóra gyűltek össze a csapatok és a nézők vasárnap este Káposztásmegyeren, a Budapesti Koriközpontban. Az elmúlt hetekben a házigazda Ferencvárosnak gyakran voltak jó mérkőzései, ígéretes periódusai, a vendég dunaújvárosiak pedig kimondottan jó formában várták az összecsapást. A Borsodi Jégkorongliga alapszakaszának negyedik helyére pályázó csapatok ebben a szezonban már negyedszer találkoztak. A Magyar Kupa negyeddöntőjében Budapesten nyert a DAB, a BJL-ben Budapesten az FTC, Dunaújvárosban pedig a DAB győzött.
Budapesti Koriközpont, 300 néző. V: Árkovics, Soós, Bellus FTC: Szőke – Nagy L. (2), Székely-Mádai L., Szappanos, Hoffmann 1 (1), Jánosi 1, Serdült, Bontovics, Krisztu G., Schellin, Bálint, Vigh, Simon, Kordisz, Gergely Zs., Nyerges, Krisztu Gy., Kling, Major, Orbán, Kolbenheyer, Gyömbér (kapus). Edző: Dragomir György DAB: KISS Á. – VARGYAS 2 (1), Jobb (1), Borsos, SZILASSY (2), FOLTIN 1 (2), Sucko (1), LENCSÉS, KISS Á. 1 (1), Galanisz (1), Azari 1, Erdélyi, Holló, Mekler 1 (1), ERDŐSI 1 (2), REVÁK 2 (1), Pozsgai, Hüffner, Király, Berta, Magosi. Edző: Vladimir Matejov
Kiállítások: 18 perc + 10 perc fegyelmi (Serdült), ill. 18 perc
Danis Barna
MESTERMÉRLEG
Dragomir György: – Nagyon csalódott vagyok, mert nem erre számítottam. A fiúk mindent megtettek a jó eredményért, amit tudtak, sajnos ez ma kevésnek bizonyult. Vladimir Matejov: – Az eredménnyel elégedett vagyok, de az bosszant, hogy megint sokszor kiállíttatták magukat játékosaim. Amikor a saját játékunkat tudtuk játszani, minden rendben volt.
Ezúttal mindkét edző a legerősebb keretét nevezhette be a találkozóra, nem voltak hiányzók, húsz-húsz mezőnyjátékos várt bevetésre a palánk mellett.
Az Acélbikák az első perctől kezdve maximális koncentrációval, lendületesen játszottak, sorra alakították ki a helyzeteiket, az FTC játékosai viszont – a legutóbbi, Sportclub Csíkszereda elleni meccshez képest – meglepően bizonytalanul védekeztek, olykor el-elméláztak, és ezért bizony nagy árat fizettek!
Előbb Azari Zsolt, majd Vargyas László talált be Szőke Attila kapujába, Mekler Róbert a 13. percben el is dönthette volna a meccset, ám lövése nyomán a korong a felső kapuvasról a gólvonalra, onnan pedig nem a hálóba, hanem kifelé pattant. Az ellentámadásból a lassan reagáló DAB-védők között Hoffmann Attila szépített, így a folytatásra is maradt izgalom bőven.
Az mindenesetre már a találkozó elején világossá vált, hogy a várakozásoknak megfelelően izgalmas, jó iramú csatát vívnak egymással a csapatok, minden percben kialakult legalább egy ígéretes gólhelyzet, kevés volt a holtidő és a szabálytalanság, a nézők nem győzték kapkodni a fejüket.
A második felvonás elején néhány percig emberelőnyben játszott a Fradi, ez lendületbe hozta a hazaiakat, több veszélyes ziccert dolgoztak ki, irányították a játékot, de gólt nem tudtak lőni. A túloldalon előbb Revák Zoltán, majd Peter Foltin lőtt be egy-egy szólót, Dragomir György, az FTC edzője kapust cserélt, mert elúszni látszott a meccs.
Jánosi Csaba egy szép góllal visszahozta a ferencvárosi reményeket, ám a fővárosiak bizakodása nem lehetett tartós, mert Kiss Ákos emberhátrányból lőtt gólt, aztán Erdősi Péter létszámegyenlőségnél talált be (2–6), így negyven percnyi hoki után eldőlt a mérkőzés, jöhetett a második szünet.
A harmadik harmad pontosan úgy indult, mint a második – FTC-emberelőnyökkel és veszélyes hazai lövésekkel –, és ugyanúgy is folytatódott: DAB-gólokkal! A Fradi ekkor már annyi ellenállást sem tanúsított, mint korábban, így a vendégeknek nem volt nehéz dolguk: könnyedén ütötték ki a zöld-fehéreket.
A nap találós kérdése: hová tűnt a Csíkszereda ellen remeklő FTC-ből a kiváló kapusteljesítmény, és a ragyogó hátvédsor?
