Egygólos siker? Kevés!

Az 1990-es korosztály válogatottja a múlt héten, Eb-selejtezőn, Örményországban Bulgária ellen 3–1-re, a hazaiakkal szemben 1–0-ra nyert, Skóciával 1–1-et ért el, és továbbjutott. Az utolsó örményországi vacsoránál, amikor a szálloda éttermébe beléptek a magyarok, a másik három csapat teljes küldöttsége talpra ugrott, és tenyerét összeütve jelezte: megérkezett a minitorna legjobb csapata. A tapsolók között volt az UEFA delegáltja, a legendás francia játékvezető, Michel Vautrot is.

A magyar futballban minden ilyen sikert meg kell ünnepelni, de a csapat szövetségi edzője, Szokolai László (aki annak idején középcsatárként a Ferencvárosban szerzett nevet magának, s légióskodott Ausztriában, Grazban is) azt mondja: másfajta szellemiséget igyekezett meghonosítani a csapatnál.
„Kétezer-négy szeptember tizenharmadikán vettem át a gárda irányítását – mondta Szokolai László –, s az első naptól azt hangoztattam: csak az jöjjön közénk, aki tudomásul veszi, nálunk a döntetlen nem jó eredmény! Ha valahol elindulunk, célunk csakis az első hely lehet, minden más eredmény csalódás! Sokszor úgy fogalmazom ezt meg, hogy az egygólos előny nem elég, mert egyetlen apró hiba elég lehet, hogy elveszítsd a győzelmet. Több kell, mindig több.”

A felvetésre, hogy a magyar labdarúgás jelenlegi állapotában nem túl igényes szemlélet-e ez, Szokolai László határozottan felelt.
„Itt nem az én igényességemről van szó – szögezte le. – A gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani, s meggyőződésem, hogy így kell gondolkodni, mert csak ebből táplálkozhat később a most még tapasztalatlan játékos.”

Ilyen alapon a jereváni csoportgyőzelem sem adott okot az elismerésre? Szokolai László nem is teljesen elégedett, mert, mint mondta, az örmények elleni 1–0-s győzelemnél ugyan egy jogos büntetőt elvett tőlünk a játékvezető, de inkább azzal foglalkozzunk, hogy két-három nagy gólhelyzetet is kihagyott a csapat, és ezt nem engedheti meg magának.

Az edző hozzátette: újra meg kell nézni a korosztály jelöltjeit, hiszen van, aki néhány hónap alatt húsz centit nő, tíz kilóval megerősödik, és akár látványosan felgyorsulhat – azaz folyamatosan figyelni kell a jelölteket.

„Az MTK– Fradi ebben a korosztályban óriási rangadó, igazi megmérettetés a srácoknak – fejtegette az szakember. – Sajnos azonban ilyen tempójú meccs kettő, jó esetben négy van egy évben, pedig harmincra, ötvenre lenne szükség, mert a tízgólos győzelmek nem segítik a fejlődést. Ezért a lehető legtöbb nemzetközi tornára igyekszünk eljutni, ahol egyfelől új impulzusok érik a srácokat, másfelől más futballkultúrákat megismerve szerezhetnek rutint.”

Örök kérdés: miért megy ebben a korban, és hova tűnnek ezek a tehetségek felnőttként? Szokolai Lászlónak erről is markáns véleménye van.
„Ezek a mai srácok más képzést kapnak, mint akár a tíz évvel ezelőtti tizenévesek – fogalmazott a szakember. – A legtöbb fiú ebben a csapatban mindent tud, ami ahhoz kell, hogy az igazi elitben szerepeljen. Ha mégsem jut el közülük valaki oda, annak megvannak a felelősei: mi, edzők leszünk azok. Mert a gyerekekben megvan a szükséges képesség.”

Dicséretes önkritika – de emiatt fontos, milyen a kapcsolata a klubedzőkkel.
„A csapat nagy része, a keret fele az agárdi Sándor Károly Futballakadémiáról érkezik, és higgye el, ha éjjel kettőkor hívnám Tamási Zsoltot, az akadémia szakmai vezetőjét, biztos lehetnék abban, hogy készségesen, segítőkészen válaszol – magyarázta Szokolai László. – De ugyanezt mondhatom Balogh Gáborról, a Fradi edzőjéről és minden más klub vezetőjéről is. Ha valaki nekem azt mondja annak idején, hogy az Újpesttel ilyen harmonikus munkakapcsolatban leszek, nem hittem volna el.”
Talán ez a siker titka?

Ők alkották a sikercsapatot
A társaság megérdemli, hogy rögzítsük a csoportgyőztes magyar keret tagjainak neveit. Szóval, Örményországban a következők végeztek az első helyen:

Gulácsi Péter (Sándor Károly Akadémia), Göcze Gábor (Szombathely) kapusok;
Kádár Tamás (ZTE), Litauszki Róbert (Újpest), Merczel Zsolt (Sándor Károly Akadémia), Országh Péter, Sváb Dániel, Vattai Balázs (mindhárom FTC), Tóvizi Tamás (Újpest), Varga Domonkos (Sopron) védők;
Hajdú Zsolt, Kovács Dániel, Simon Ádám, Tamási Zsolt (mind Sándor Károly Akadémia), Nagy Dávid (Debrecen) középpályások;
Molnár Marcell, Simon András (mindkettő Sándor Károly Akadémia), Nikischer György (Vác) ---- A ---- A