„Ennyi már elég volt a Fradiból”

Az Üllői úti székházban edzésre gyülekeznek a játékosok. Pontosan tudják, hogy Ináncsy Miklós sajtótájékoztatót tartott, s amikor arról értesülnek, hogy lemondott, a fentebb idézett mondatokkal kommentálják az eseményt. Az ellenszenv egyértelmű, a játékosok többsége a szurkolókhoz hasonlóan többször is kemény kritikát fogalmazott meg az elnökkel szemben.

Milyen munkát végzett Ináncsy Miklós a Fradinál? Tudott-e segíteni, avagy neki is része van abban, hogy a klub története legmélyebb válságát éli? Mindenesetre tény: a Fradit kizárták az élvonalból, a tartozások már-már felbecsülhetetlenek, jövőkép pedig nincs.

– Elnök úr, megtenné, hogy felsorolja a sikeres döntéseit? Azokra gondolok, amelyek örömet szereztek a szurkolóknak, a klub sportolóinak, és amelyekre ma is büszke lehet.
– Először is: a szakmai stáb kérésére válogatott szintű labdarúgókat szerződtettünk – mondta Ináncsy Miklós. – Visszahoztuk az Üllői útra Dragóner Attilát, Tököli Attilát, méghozzá úgy, hogy akkor már a másodosztályra készültünk. A játékoskeret átlagéletkora alig több mint huszonegy esztendő, és legalább olyan irigylésre méltó, mint az MTK csikócsapata. Megpróbáltuk rendezni vagy legalább finomítani az adósságállományt, és örömmel mondhatom, hogy az első csapat tagjai egy hónap híján megkapták alapfizetésüket.

– Miközben haknitúrán szerepeltek Kunbaján…
– Ezt visszautasítom! Lehet itt hamis történetekkel előhozakodni, indulatokat gerjeszteni, de például Kemenes Szabolcs, aki sajnáltatta magát, hogy még párizsira sem jut neki, havi kétszázkilencvenezer forint nettót keres, és meg is kapta. De ha már a pénzről beszélünk: a nagy Fradi-szív néhány labdarúgónál igencsak pénztárcához van kötve. Keretünk tagjainak a fizetése kétszázötvenezer forint és kilencszázezer forint között mozog. Ugye, ez nem hangzik rosszul a másodosztályban?!


– Nem a játékosok tehetnek róla, hogy a Fradi az NB II-be kényszerült.
– Ez más kérdés. Én most csak arra szerettem volna felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a Ferencvárosban nem koldusok, éhezők és utcagyerekek futballoznak. Itt tisztességes fizetéseket kapnak, ha olykor megkésve is.

– Régen volt ilyen magas az átlagnézőszám, a bérleteket pedig pillanatok alatt elkapkodták. A jelentős bevételből lehet rendezni az adósságokat, vagy nem?
– A tavaszi háromezer-kétszázról ötezer-nyolcszázra emelkedett a bérleteseink száma, ami jó érzés. Csakhogy a bevételeinknek csupán ötven százaléka a miénk, huszonöt százalékot azonnal levesz a Sportfólió, és ugyanennyiért tartja a markát az a biztonsági cég, amelyik a Fradi-pályán dolgozik. S ott vannak a szponzoraink. A Nike-nál felismerték a lehetőséget, hogy a Fradi által olyan kis településekre is eljuthat a márkanév, amelyekre korábban gondolni sem mertek. Ők ezt értékelik. A T-Mobile már egészen másként áll hozzá, és én nem is értem, miért nem gondolkodnak úgy, mint a sportszergyártó cégnél. A mobilszolgáltató addig-addig csökkentette a támogatást, amíg erre az évre mindössze kilencmillió forintot utalt át. Úgy voltam vele, ennyit inkább a saját húsüzememből áldozok a klubra, de aztán hagytam a fenébe.

– Nem gondolja, hogy ön szálka sokak szemében?
– Lehet. Éppen ezért most lemondok minden, a klubnál betöltött pozíciómról. Nem kívánok részt venni a szerdai küldöttgyűlésen, semmilyen szerepre sem vágyom a FTC-nél. Elég volt ennyi már a Fradiból.

– Miért várt ezzel a lépéssel hónapokig?
– Azért, mert bennem, a legtöbb lemondó elnökségi taggal szemben, van felelősségtudat. Lehet itt szépeket mondani, ígérgetni, csodálatos jövőképet felfesteni, csak amikor jönnek a havi számlák, elérkezik a fizetések ideje, akkor van gond. A zrt.-ben havi huszonhatmillió forintos munkabért kell kifizetni minden hónapban. Örömmel olvasom, hogy van olyan üzletember, aki nyolcszázmillió forintot ígért, csak hát nem elég megszerezni a Fradit, hosszú távon üzemeltetni is kell, életben tartani, és ez a nehéz. Ha valamiben hibáztam, az a csökönyösségem és a kitartásom volt. Mondták is sokan: Miklós, hagyd a fenébe! De én azt válaszoltam: addig nem adom át a klubot, amíg nem lesz új tulajdonos, és nem rendeződik az anyagi helyzet.

– Miért, rendeződött?
– Nem. Sajnos a szlovák Ivan Kmotrík képviselte üzleti vonal hátrébb húzódott, de még nem veszett el a Fradi számára. Már azt is nagy bravúrnak tartanám, ha az új tulajdonos legalább szinten tartaná a meglévő gondokat. Nem én hoztam lehetetlen helyzetbe a Fradit, hanem azok, akik elüldözték Várszegi Gábort, akik a befektetőként jelentkező Kovács Ádámtól nem kértek ügyvédi letétbe helyezett szándéknyilatkozatot. Akkoriban kötöttek extra jövedelmekről szóló szerződéseket a játékosokkal, persze képtelenség volt kifizetni őket. Szerettünk volna vállalkozókat, üzletembereket megnyerni a csapatnak, tőlük havi rendszerességgel, két-háromszázezer forintot beszedni, és ebből fizetni például Dragóner Attila avagy Lipcsei Péter jussát. Voltak is jelentkezők, ám akkor, amikor fizetni kellett, mindenki eltűnt.

– Nem gondolja meg magát?
– Ugye, ezt nem kérdezte komolyan? Rengeteget támadtak, ráadásul az egyik elnökségi tag rendszeresen lejárt a futballisták öltözőjébe, és fűt-fát ígért a játékosoknak. Amíg nem lesz összefogás, addig a Fradi mind mélyebbre süllyed.

---- Lássuk, kik döntenek a leendő elnök és elnökség személyről. Az alapszabály értelmében a szakosztályokban versenyző sportolók 15 főként állíthatnak delegáltat a küldöttgyűlésre, ahol a jelölőbizottság tesz javaslatot az elnökségi tagok személyére. Közülük azok kerülhetnek fel a listára, akiket a jelenlévők fele plusz egy fő megszavaz. Felkerülhet továbbá a listára az is, akire a küldöttgyűlésen szóbeli javaslat érkezik, természetesen őt is a küldöttek több mint felének támogatnia kell. A megválasztott tizenkét tagú elnökség választ majd elnököt az egyesület élére. A jelölőbizottság Rudas Ferenc vezetésével a korábban minden tisztségéről leköszönő Albert Flóriánt jelöli a Ferencváros tiszteletbeli elnökének.

Jégkorongszakosztály: 14 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Dámosy Zsolt

Sportakrobatika-szakosztály: 3 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Deák Katalin

Birkózószakosztály: 6 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Kruj Iván, Sike András, Boros Bánk Levente

Férfitorna-szakosztály: 12 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Takács Tibor, Hermán Csaba, Lányi István

Női tornaszakosztály: 3 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Bathó Márta

Úszószakosztály: 6 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Dámosy Zsolt

Kézilabda szakosztály: 13 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: –

Kerékpárszakosztály: 1 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Bodnár József

AtlétikaI szakosztály: 4 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: –

Vízilabda-szakosztály: 10 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Rieb György, Sipos Jenő, Kévész György

Tekeszakosztály: 11 küldött
Jelöltjük az elnökségi tagságra: Batki Tamás
A labdarúgó-szakosztály képviselői csak meghívottként vehetnek részt a közgyűlésen.

Három szakosztály már azt is bejelentette, kit szeretne elnöknek: a jégkorong- és az úszószakosztály Dámosy Zsoltot, a tekések pedig Batki Tamást támogatják, a többi még nem hozta nyilvánosságra favoritját. ---- ifjabb Albert Flórián, az FTC pályaedzője:
„Önöktől hallottam először, hogy Ináncsy Miklós lemondott: köszönöm a jó hírt, örülök neki. A jelöltek programjai közül egyelőre csupán Dámosy Zsoltét ismerem, ám számomra rendkívül meggyőző volt. A terveiben van ráció, úgy látom, az ő vezetésével valóban lenne esélye a klubnak a megmenekülésre.”

Nyilasi Tibor, az FTC korábbi ezüstcipős játékosa:
„A Ferencváros elnökének két kritériumnak kell megfelelnie. Az egyik, hogy ezer szállal kötődjön a klubhoz. Másodsorban fontos lenne, hogy a saját vagyonával vagy az általa képviselt gazdasági csoporttal együtt meg tudja oldani a Ferencváros jövőjét. Ha a két feltételből valamelyik hiányzik, akkor jobb lenne, ha későbbre tolnánk ki az elnökválasztást.”

Mucha József, az FTC hatszoros válogatott labdarúgója és edzője:
„Ináncsy Miklós betartotta ígéretét, már ami a lemondásra vonatkozott, mert sajnos pénzt nem tudott kínálni a klub számára. A küldöttgyűléstől pozitív elmozdulást várok.”