Fennállása legnagyobb sikerét érte el az Univer férficsapata a Magyar Kupa megnyerésével a 2005–2006-os évadban – más kérdés, hogy a bajnoki negyeddöntőben némi meglepetésre alulmaradt a Körmenddel szemben.
Fekete, fehér, igen, nem ? Archie és Lopatka között nem lesz ellentét
Fekete, fehér, igen, nem ? Archie és Lopatka között nem lesz ellentét
Pikáns fordulat: a Meszlényi Róbert szövetségi kapitány vezette csapat éppen a vasi fellegvárból erősített a holtszezonban, és a lengyel Miroslaw Lopatkával, valamint az amerikai Tezale Archie-val „felturbózott” gárda az új idényben a bajnoki arany egyik legfőbb esélyesének tűnik. Még akkor is, ha Rytis Vaisvila, Chad McClendon, Tomasz Celej, továbbá a két említett légiós mellett a magyar kontingens felettébb fiatal és rutintalan. A vezetőség ugyanis igen határozott elvek alapján építi a csapatot. „Úgy döntöttünk, nem igazolunk rutinos, netán a válogatottban szereplő magyar kosarasokat, az egy Csaplár-Nagy Ervin kivételével csupa húsz év körüli fiatallal vágunk neki az idénynek – érvelt Meszlényi. – Mivel egy szezont nem lehet végigjátszani öt játékossal, értelemszerűen magyarjaink is szóhoz jutnak, mert szóhoz kell jutniuk.”
Adódik a kérdés: vajon tisztában van-e Meszlényi – a válogatott szakvezetője – azzal, hogy a nemzeti együttes kudarcait a szakma éppen a légiósok nagy számával magyarázza? „Igaz a kritika, de nem hinném, hogy a légiósok száma és a válogatott eredményessége fordított arányban áll egymással. Nézzük csak a világbajnok spanyolokat: náluk is hemzsegnek a külföldiek a bajnokságban, aztán tessék, milyen sokra vitték a vébén! A helyzet kulcsa az, hogy a magyar kluboknak indulniuk kellene a nemzetközi kupákban. Ott a hazai kosarasok is tapasztalatot szereznének – de ez elsősorban pénzkérdés…”
Tezale Archie az egyik, Körmendről érkezett jövevény cáfolja, hogy előző munkaadói megharagudtak volna rájuk a távozásért. „Remekül éreztem magam Körmenden, és távozásomnak semmilyen személyes oka sem volt. Jó szerződést kínáltak Kecskeméten, honfitársam, McClendon is nagyon kapacitált, és úgy ítéltem meg, ezzel a remek társulattal megvédhetjük a Magyar Kupát, a bajnokságban pedig bejuthatunk a négy közé, aztán az aranyért küzdhetünk” – mondta a 29 éves irányító.
De vajon simán megy-e Archie-nak a beilleszkedés? „Simábban nem is mehetne! Miroslaw velem együtt érkezett, és úgy hiszem, kevés olyan irányító-center kettős működik az NB I-ben, mint mi. Csukott szemmel is megtaláljuk egymást a pályán. Vaisvila, Celej és persze McClendon ugyancsak jó ismerőseim, különben is, mi, magyarországi légiósok olyanok vagyunk, mint egy nagy család.”
Egy amerikainak aligha kell magyarázni, hogy a bűvös szó a „chemistry”, vagyis a csapat kémiája: miként alkothatnak sikeres elegyet a sok helyről érkezettek. „Ezzel sem lehet baj – véli Archie. – Mi, légiósok, minden helyzetben feltaláljuk magunkat, a magyarok pedig roppant tehetségesek. Csaplár-Nagy kiváló center, milliószor játszottunk egymás ellen, Soós Gábor pedig hatalmas tehetség, miként Vida Máté is. Szóval nincs kétségem afelől, hogy eredményes szezon elé nézünk!”