„Tovább megyünk felfelé”

– Sikerült közelebb kerülni a megoldáshoz?
– Nem, természetesen... – válaszolta a hátvéd, aki a fél keddjét a bíróságon töltötte Sopronban, és a postásos időszakban meg nem kapott fizetését igyekezett Englert Orsolyával és Papp Krisztinával együtt peres úton behajtani, és aki a középdöntő első három mérkőzésén mindössze hét pontig jutott, Voloszban viszont már tízet szórt, demoralizáló triplákat is dobva.

– Mi történt?
– Ugyanazokat a dolgokat kellett elmondanunk, amelyeket már korábban is elmondtunk. Amikor két éve ugyanitt tartottunk, állítólag valami adminisztrációs hiba történt, és törölni kellett a jegyzőkönyvet. Ez lehet, hogy nem a legpontosabb megfogalmazás, de a lényeg, hogy nincs új fejlemény az ügyben, csak el kellett menni, és még egyszer elmesélni, mi történt velünk kétezer-háromban.

– Akkor hagyjuk is a peres ügyeket... Sokkal inkább az érdekelne: jól láttam, hogy egyfajta lélektani gát szakadt át önnél a legutóbbi mérkőzésen? Végre kiválóan kosárlabdázott.
– Az első két meccs elég botrányosra sikerült a középdöntőben, mármint a saját teljesítményemre gondolva, a bulgáriai viszont már jó volt, még ha nem is a pontszerzés szempontjából. De nem is a pontszerzést várják el tőlem, hanem az egyéb munkát, az egység kialakítását, hogy tartsam a lelket a csapatban, a többiek kiszolgálását, a zongaracipelést, és én pontosan ilyen vagyok. Amióta az eszemet tudom, ezt a kosárlabdát játszom, és voltam én már nulla ponttal is
nagybetűs... Örülök, ha észreveszik, hogy hasznára van valaki a csapatnak kosarak nélkül is, lepattanókkal, gólpasszokkal, labdaszerzésekkel, vagy éppen jó védekezéssel, mert csak egy labda van a pályán. Legutóbb viszont már a pontdobás is ment.

– Mi volt a gond mostanáig?
– Hogy is fogalmazzak... Iványi Dalmát régóta ismerem, együtt nyertünk például tizenkét éve ifi Eb-bronzot, úgyhogy évtizeden is túlnyúlik közös játékosmúltunk, mégis azt mondom, az ő érkezése kicsit felborította a mostani munkát. És ezzel még véletlenül sem őt akarom bántani. Az tény, hogy amióta megjött, nem igazán olyan a játékom, mint előtte, például a szlovákiai felkészülési tornán, ahol remekül ment. Németországban már küszködtem, ám ennek végre vége, mert ő is egyre jobban összeszokik velünk, így az elmúlt két meccs már nem ilyen volt, és remélem, szerdán még tovább megyünk felfelé.

– A korábbi sérülései nem játszottak közre a formahanyatlásban? Hányszor is operálták?
– Nyolcszor, ami rekord a maga nemében, mert bár úgy tudom, a kézilabdás Németh Helga is ennyiszer feküdt kés alá, én egy térdemen hozom ezt a számot...

– És milyen állapotban érzi magát most, az Európa-bajnoki-középdöntő újabb kulcsmérkőzése előtt?
– Nem szeretnék panaszkodni, de pillanatnyilag nem túl jóban. Ez a három utazás, ami a három egymást követő idegenbeli meccsel járt, meg a mindössze félnapos pihenők, úgy, hogy azok szinte csak repülésekből meg buszozásokból álltak, ennyi műtét után nekem nem számítanak pihenőknek... Most éppen bevizesedett kicsit a térdem, ideges is vagyok emiatt, hogy mi lesz vele holnapig, de kúrálgatom magam. És sajnos már van rutinom ebben is...

– Na, akkor nem is zavarom tovább rövid szabadidejében, csak annyit áruljon el búcsúzóul: meglehet a hőn áhított tizenhárom pontos vagy netán még nagyobb különbségű győzelem?
– Nem fogok jósolni, de szerintem nem sablonszöveg, hogy mindent meg fogunk tenni ezért, és ha a szombati játékunkból indulok ki, az ad is okot opitimizmusra. És még valami: nagyon nagy szükség lesz a körmendi közönség támogatására, reméljük, ezzel együtt hatan leszünk a pályán mi, magyarok.Következik az 5. forduló, szeptember 20-án:
Magyarország–Fehéroroszország (Körmend), Bulgária–Görögország (Pravec)
Tv: Sport1