Sztárból legenda lett

Toni Kukoc néhány napja bejelentette visszavonulását. Még maradt volna az NBA-ben, de Highland Park-i lakhelyétől nem akart messzire menni, viszont a közeli csapatok közül sem a Milwaukee Bucksszal, sem a Chicago Bullsszal nem tudott megegyezni. Így most már főállásban harmadik kedvenc sportjának, a golfnak hódolhat – 14 évesen Jugoszlávia serdülő asztalitenisz-bajnoka volt, azaz nemcsak a nagyméretű labdával képes csoda dolgokat művelni, hanem a picikével is.

Minden idők legerősebb juniorválogatottja volt az 1987-es bormiói korosztályos világbajnokságon szereplő jugoszláv együttes. Szvetiszlav Pesics – a majdan 2002-ben az indianapolisi vb-n Jugoszláviát győzelemre vezető mágus – keze alatt többek között ilyen kosarasok készültek arra, hogy legyőzzék a Larry Brown irányította Team USA-t: Toni Kukoc, Dino Radja, Vlade Divac, Alekszandar Djordjevics, Teo Alibegovics.

Sikerült is, előbb a csoportban, majd a döntőben. Az első mecscsen a cérnavékony Kukoc tizenegy triplát dobott tizenkét kísérletből. Bár nem vette észre, de forradalmasította a sportágat: mind az öt poszton klasszis volt, megoldhatatlan problémát jelentett az ellenfeleknek.

Az 1990-es Buenos Aires-i felnőtt-világbajnokság döntőjében 92–75-re lemosták a Szovjetuniót, majd a dobogó tetején állva hallgatták a jugoszláv himnuszt. Divac – a szerb – keze a szívén, Kukoc és Radja – a két horvát – rezzenéstelen arccal a semmibe bámult. Ekkor berohant egy szurkoló, a piros-fehér kockás horvát zászlót lobogtatva. Divac lefogta, kitessékelte a csarnokból, Kukocot le kellett fogni, nehogy nekimenjen a társának.

Egy évre rá a római Eb-n játszott – és győzött – utoljára együtt a jugoszláv válogatott. Az olyannyira várt 1992-es olimpiai döntőt a két Dream Team – az amerikai és a jugoszláv – között lefújta a történelem. Azért Kukoc, Radja, Drazen Petrovic, Arijan Komazec és Stojan Vrankovic ott volt a fináléban, de Divac, Djordjevics, Zsarko Paszpalj, Predrag Danilovics nélkül nem volt esélyük a győzelemre Chuck Daly edző All Star-csapata ellen.

Kukoc akkor már hivatalosan a Bullsé volt, az 1990-es drafton lecsapott rá Jerry Krause klubigazgató. Az olimpiai döntőben chicagói csapattársai, Michael Jordan és Scottie Pippen elhatározták, ízelítőt adnak a nagy dérrel-durral beharangozott „horvát szenzációnak” az NBA légköréből. Egy kicsit védekeztek ellene – s fel sem tudta emelni a kezét.

Akkor még. De 1993 nyarán már az átmenetileg visszavonuló Jordan távollétében kulcsszerepet kapott az átszerveződő Bullsban. Az 1994-es főcsoport-elődöntőben a New York Knicks ellen a harmadik meccsből 1.8 másodperc volt hátra, és Phil Jackson edző nem Pippenre, hanem Kukocra dolgozta ki az utolsó támadást. Scottie megsértődött, nem ment be a pályára, Toni viszont hideg fejjel a gyűrűbe dobta a labdát.

Ettől kezdve Kukoc nagyágyú volt az NBA-ben is. Jordan viszszatért, a csapat pedig – amelynek a harmadik opciója a támadásban Jordan és Pippen mögött Kukoc volt – zsinórban újabb három bajnoki címet nyert. Kukoc kétszer a szezon legjobb cserejátékosa lett, pótolhatatlan fogaskereke minden idők legerősebb klubcsapatának.

Aztán Jordan megint abbahagyta, Pippen elment, Kukoc pedig hirtelen a Bulls vezére lett. 1999 tavaszának a lockout által megkurtított csonka szezonjában együtt kosarazott Dávid Kornéllal. Aki akkor találkozott vele a Bikák öltözőjében, látta, érezte: a többiek által csodálattal bámult Kukoc kétezer dolláros Versace öltönyében, fülében a mogyorónyi gyémánttal igazi szupersztár. Olyan, amilyenből nem sokat hord a hátán a föld. Az utolsó hét év valójában már csak levezetés volt. Mostantól pedig marad a golf és a család: a feleség s a két gyerek a Michigan-tó partján álló házban.